„A biztonság kedvéért bekeretezem a leendő (magyarországi) otthonunk koordinátáit, és a lakás központi részére teszem, hogy mindig szem előtt legyen” – írja Mária, akit németországi életéből hívott végül haza a honvágy.
Elment egy évre, hazajött, de lélekben csak lassan tudott visszaszokni, és egy új életet építeni magának. Mára úgy érzi, sínen van, ezért most elmeséli, mi változott benne, és hogyan áll ezentúl a dolgokhoz. Mivel nemrég elnyerte a legjobb női alakításért a tévékritikusok díját A király című sorozatban játszott szerepéért, láthattuk egy új magyar animációban (a Műanyag égboltban), és egyre több színházi produkcióban is szerepet vállal, – úgy tűnik, – az élet díjazza a bátorságát.
Egy kis magyar közösség fogta magát, és létrehozott egy önálló kolóniát Indonézia egyik eldugott szigetén, Szumbán. Sok lemondással jár ugyan a döntésük, de számos előnyét is élvezik.
„Mindig túl optimistának és jókedvűnek számítottam itthon, folyton megkaptam, hogy »Te miért mosolyogsz?«. Mire vissza szoktam kérdezni: »Te miért nem?«” Angliában élő szerzőnk, Kégl Ági megírta az életét egy könyvben, mi pedig elbeszélgettünk vele arról, milyen utat tett meg a Való Világtól addig a marketingvezetőig, akivé egyedülálló anyaként Angliában formálta magát.
Mielőtt összepakolod a bőröndödet, – külföldön élő pszichológus olvasónk szerint – ezeket a szempontokat feltétlenül érdemes átgondolni:
Hatvannégy évesen még mindig aktív táncos, akit meg lehet kérni arra is, hogy 10 fokos hidegben agyaggal kenje be az egész testét egy szerep kedvéért, vagy eljátsszon egy hullát egy elsőfilmes rendező filmjében. Lőrinc Katalin mindent tud a testről, és arról is, hogyan érdemes élni. Van mit tanulnunk tőle.
A gazdag nagybácsi, aki levetett ruhákat küld haza Svédországból, és az itthon maradt szegény rokonok, akik sosem bocsájtották meg maguknak, hogy nem az lett belőlük, akinek készültek. Két élethazugság egymással szemben…
„Vannak barátságok, amelyek nem egy életre, hanem egy bizonyos életszakaszra szólnak, és úgy szépek, fontosak, és – számomra – feledhetetlenek. Az egyetlen, ami nem fér bele a barátságba, hogy állandó kényszer és presszúra alatt tartjuk a másikat, elvárva, hogy ne önmaga legyen.”
A legnagyobb kincs: az idő. Hát nem?
Ti hogyan találtátok meg az ideális megoldást?