Az Indahouse önkéntesei nagy fába vágták a fejszéjüket: újabb kétszáz gyereket készülnek a szívükbe fogadni, hogy közös tanulással, fejlesztéssel igyekezzenek ellensúlyozni a minden szempontból nehéz körülményeiket. A folyamatról mostantól havi rendszerességgel fog beszámolni nálunk Benkő Fruzsi. Íme, az első lépések, aminek a végén Dzseni még a fagylaltjáról is elfeledkezik.
Borcsa ars poeticája: „Gyerünk ki a szabadba!”
Ami nekünk a Bravo magazin Szerelem, Szex, Gyengédség rovata volt, az a mai gyerekeknek a Pornhub lesz. Erről Tóth Flóra kétgyerekes anyaként többszörösen finomítva azt gondolja, hogy: ajjajjj. Amit nem többszörösen finomítva gondol, azt nem írja le, viszont szakértők segítségével megpróbálja kideríteni, hogy mit lehet ezzel kezdeni szülőként.
„A feladat: szeretni. Az életemet, magamat, a családomat. Ma.”
Vírusmentes szöveg a Herczeg Zsolttól megszokott vidám stílusban. Pedig az egyik gyereke bilinek nézte a trambulint.
„Kedvenc mondásom, amit tőle tanultam: »Én nem segítek senkinek sem haragudni.«”
Ti mi mindent tanultatok a nagyszüleitektől?
„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.
Koronavírus idején párnacsatázni kötelező!
A nemek közötti egyenlőség a pénztárcánál kezdődik.
A gyerekek mindent megkérdeznek. Azt is, ami nem PC. Azt is, amit nem könnyű elmagyarázni. Tóth Flóra utánajárt, hogy hogyan kell kezelni a helyzetet, ha a kérdések az elfogadó felnőtt értékrend szerint a rasszizmus határát súrolják.