Honnan közelíthetjük meg még ezt a témát, hogy megértsétek: igenis valós a probléma? Hányszor kell még erőszaktörténeteket felvállalnunk, idegenek arcába tolnunk csak azért, hogy ráeszméljetek, ez nem játék, és nem a nő a hibás? Hogy senki sem érdemli meg, hogy apró darabokra törjék? Hát nem értitek, hogy nagy a baj?!
Ha elő kellene léptetned valakit, annak adnád az új pozíciót, akit elemzőnek tartasz, vagy annak, akit együttérzőnek? És mit tennél akkor, ha épp leépítened kellene, és a két jelölt nagyon hasonló teljesítményt mutat: attól válnál meg, akiről azt gondolod, arrogáns, vagy attól, akit alkalmatlannak vélsz?
A kutatások azt igazolják, hogy a nők balesetmentesebben és óvatosabban közlekednek, és még a parkolásban is jobbak, mint a férfiak. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a férfi sofőrökben jobban bízunk, és ők maguk is magabiztosabbak a vezetési képességeiket illetően.
Egy nemrégiben publikált cikkünkre, ami a férfi-női viszonyokról szólt, nagyon sok komment és visszajelzés érkezett, és tengernyi színes vélemény is született a témában. Például ez is itt, ni:
Nem megijedni, tovább olvasni: