„Éveken át abban mértem a saját értékem, hogy a férfiak, akiket le akartam nyűgözni, akiket meg akartam javítani és menteni, akiknek a figyelmére kétségbeesve vágytam, hogyan látnak és mit gondolnak rólam” – kollégánk írása arról, mit jelent megbarátkozni önmagaddal, a felnőtt nővel, aki vagy.
Az első szerelem története gyakran szép, dédelgetett emlék. De biztos, akkora baj, hogy ha nem vele öregszünk meg?
A dühünket általában azonnal kiadjuk magunkból, vagy igyekszünk elnyomni. Csak ritkán szánunk időt arra, hogy megvizsgáljuk, pedig sokat meríthetnénk belőle.
„Az írás nemcsak a gondolatainkat, de az érzelmeinket és a személyiségünket is papírra veti.” Ám egyre kevesebbet írunk kézzel, igaz ez a gyerekekre is. Ezért baj ez:
„Ott lenni, beszélni a legkevesebb. De két alkalom között jön a mélymerülés, bele a sötétbe. Világkörüli út ez, csak épp belül zajlik” – mondja egyikünk arról, mit jelent neki az önismereti munka. De mindenki más is beenged most bennünket pár percre abba a legintimebb szobába.
Miért van szükség apropóra, hogy változtassunk azon, amitől szenvedünk? Miért fullad kudarcba a legtöbb újévi fogadalom? Egyáltalán: mitől lesz jó egy fogadalom, amit ráadásul be is tudunk tartani? Pszichológus szerzőnk, Kazimir Ágnes megszívlelendő gondolatai:
Ha nincs napi negyedórád önmagadra, nem a testmozgás hiánya a legnagyobb problémád.
A listaírás az egyik legjobb dolog. Annál csak egy jobb van: a listaolvasás.
Egy zarándoklat és a zsigeri felismerés a fájdalom és az egyedüllét hatására: meg lehet törni a transzgenerációs átkot, képessé válhat az ember szeretni önmagát, akkor is, ha az anyja nem (jól) szerette.
Feri, az álomférfi.