Címke: figyelemzavar

Amerikai kutatók egereken azonosítottak egy ősi idegsejtcsoportot, amely kulcsszerepet játszhat a figyelem irányításában és az ADHD megértésében.

Az allergia, a migrén, a cukorbetegség és az autoimmun betegségek is szerepelnek azokban a tanulmányokban, amik azt vizsgálják, hogy az ADHD-val élőknél nagyobb eséllyel alakulhatnak ki más egészségi problémák. Ráadásul a központi szenzibilizáció miatt a fájdalmat is erősebben érzékelhetik az érintettek.

Egy diagnosztizált ADHD-s ember sokszor nem kevesebbet lát a világból, hanem épp hogy túl sokat: összefüggéseket, rejtett szándékokat, következményeket, mellékszálakat. Csakhogy amit belül gyorsaságként, érzékenységként és komplex gondolkodásként él meg, abból kívül gyakran csak késés, túlmagyarázás vagy lefagyás látszik.

Nyugtalan, nehezen koncentráló, „okos, de figyelmetlen lányból” nyugtalan, nehezen koncentráló, okos, de mindenféle saját tanult módszerekkel figyelni képes felnőtt lett dr. Gyurkó Szilvi. Aki végül úgy döntött, nem áll sorba hivatalos ADHD diagnózisért.

„Amiről viszont végtelenül kevés szó esik, és ami szülőként nekem a legnagyobb szorongást okozza, az az ADHD-s gyerekeink felnőttkora. Vajon felnőttként hogyan fogják élni a hétköznapokat, fognak-e tudni tartós kapcsolatokat működtetni, hosszú távon elhelyezkedni egy munkahelyen, és nem csapongani?”

„Ekkorra már egy inkompetens balféknek éreztem magam, és így érzek ma is. Ez soha nem fog elmúlni.” Egy ADHD-s vallomása.

Azt mondják, kinőhető. De egyszer-egyszer még felnőttkorban is betámadhat, és akkor nem győzöl birkózni vele.

Ne ijedj meg, ha a gyereked kilóg a sorból és külön figyelmet igényel! Inkább okos szeretettel terelgesd az útján.

Vajon mi lett azokkal a gyerekekkel, akiket a '80-as években még nem diagnosztizáltak hiperaktív figyelemzavarosként, mert a szakemberek is alig ismerték ezt az állapotot? Ők hogyan birkóztak meg a tünetegyüttessel?

„Nem akarom és nem is fogom a gyerekemet betegként kezelni, de tudom, milyen nehéz másnak lenni" – egy édesanya vallomása, aki nem tudja, miért, de látja, hogy az ő gyereke nem olyan, mint a többiek a csoportban.