Áh, én már nem dolgozom pizsamában! (Dehogynem) – Home office-stílusnapló a WMN-szerzőitől
Ti milyen vad ruhapárosításokban vészeltétek át ezt az őrült évet?
Ti milyen vad ruhapárosításokban vészeltétek át ezt az őrült évet?
„Nagyon hiszek a pozitív megerősítés erejében! Sajnos Magyarországon nincs meg ennek a kultúrája úgy, mint, mondjuk, az angolszász országokban. Talán banálisnak tűnik mondogatni, hogy »fantasztikus munkát végzel«, »remek, hogy a feladatot mindig időre elvégzed«, de tapasztalataim szerint az apró dicséretek is szárnyakat adnak a kollégáknak.”
Egy anya. Egy nap. Két gyerek. Harmadik hullám. Nézz bele Szabó Anna Eszter fejébe… elképzelhető, hogy ismerős lesz, amit ott találsz.
Szerzőnk halálosan komolyan mondja, hogy muszáj nevetni! Nem hurráoptimizmusból, nem vírustagadásból. Dafke!
Tudatossság, tudatosság, tudatosság. Kérj segítséget, ha nem boldogulsz egyedül munkaügyekben!
Úgy tűnik, eddig a túl gyors változások áldozatai voltunk, az emberi szervezet nem tudott lépést tartani a világgal. Lehet, hogy a világ belassítása lesz a túlélésünk záloga?
Mit tehet és mit nem a munkáltató ebben a speciális helyzetben? És mik a munkavállók jogai? Ezeket vesszük végig egy jogász segítségével.
Hangulatkép a kocsma és a zöldséges előtt.
„Nem az az elsőrendű, hogyan teremtesz egyensúlyt a munka és a magánélet között, hanem hogy hogyan tudod a magánéletedet megélni az irodában. A munka beköltözött hozzánk, és undorító lakótárs.” Dr. Gyurkó Szilvi írása – minden munkaalkoholista nevében köszönjük. Kinek ismerős?
Hogy vannak azok, akik nem vonulhatnak önkéntes karanténba, akik nélkül megállna az élet, akik értünk kockáztatnak nap mint nap? Hogy érzi magát, mitől fél, mire gondol az eladó, az üzemi munkás, a manikűrös, a gyermekvédelmis… mi gyűjtöttünk, ti olvassatok szeretettel!