Címke: Budapest Pride

Megmutatja, hogy mindig van mit tanulni: szeretetről, kultúráról, filozófiáról, feminizmusról, genderről, szexről, szexualitásról. A világról.

Az elmúlt bő két évtizedben rengeteg művész, tudós, médiaszemélyiség állt ki az LMBTQ-emberek elfogadása mellett. Felismered, kiktől származnak az idézetek?

Bár a közösséget további súlyos jogfosztások érték, rengeteg ember megmutatta: igenis fontos számára az elfogadás, a sokszínűség és a szeretet. Összegyűjtöttük, milyen élményekből merítünk erőt 2022-re.

„Hiszem, hogy eljutottunk egy pontra, amikor nem tudják többé ellenünk hangolni az országot, bármennyire igyekeznek is!” – üzeni Steiner Kristóf, aki a héten Magyarországon járt, hogy részt vegyen az első vidéki Pride felvonuláson Pécsett, és arra biztasson minden „másképp gondolkodót”, másságot képviselő embert, hogy vállalja önmagát és a véleményét.

„Millió okot tudnék felsorolni arra vonatkozóan, miért szeretek »villantani« a közösségi oldalaimon (és bármily hihetetlen, a céltalan provokáció nem tartozik közéjük), de a legfontosabb, hogy hiszek benne: ha normalizáljuk az intimitást, a testiséget és a meztelenséget, akkor sokkal kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő gyerek és felnőtt végez majd roncsként az élet iskolájában.”

„Jó kicsit csekkolni, hogy nem rozsdásodtunk-e be, legyen szó a munkáról vagy a szocializálódásról… szeretjük a remetelétet, de azt nem szeretnénk, hogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a külvilággal.”

„Amikor Steiner Gyulát arról kérdezik, miért érzi felelősségének ott lenni a felvonuláson, azt feleli: »Ne zavarjuk Istent, miközben alkot! Sokkal inkább csodáljuk meg munkájának gyönyörű eredményét. Aki elfogadásra, szeretetre, emberségre tanító vallások félreértelmezett szövegeit, dogmáit hangoztatja a melegeket támadva, annak azt üzenem: Isten az igaz, tiszta szívre méri egy ember nagyszerűségét, nem pedig arra, hogy egy férfi vagy egy nő izgatóbb számára.«”

Zajlik az idei Pride-hét – beszélgessünk hát egy kicsit az LMBTQ-közösség helyzetéről! A legtöbbet hangoztatott sztereotípiák, és amit Kristóf gondol róluk:

„Az önmagunkra és másokra ragasztott címkéink letépése olyan fájdalommal jár, mintha az arcunkról húzná le valaki a bőrt. Ám amit az arcbőrünknek hiszünk, gyakran csak egy maszk, amelyhez túlságosan is hozzánőttünk.”

Egy testvér vallomása arról, hogy milyen, ha nem távolról kell elfogadónak és „liberálisnak” lenni. Hanem egészen közelről.