Szentesi Éva: Elhittem, engem csak akkor szeretnek az emberek, ha beteg vagyok
A legsötétebb részeket bejártuk, most jön a fény…
A legsötétebb részeket bejártuk, most jön a fény…
Egy felsértett bőrlemez, és a mögötte felgyülemlett gondolatok…
…beleszólni a másik életébe halálosan gáz.
„Nem az a barát, aki a nagy plénum előtt a mellvértjére tűzi belőled a csillogást, hanem az, aki viseli a feketeséged is, aki nemcsak olyankor van ott, amikor nagyot kell mondani, hanem legfőképpen olyankor, amikor az igazat.”
Mi az összefüggés a bizonyos hét év, Szabó Anna Eszter, Berlin és a WMN között? Olvassátok el, és kiderül.
„Nem az idő múlik, hanem mi.”
Még nem ébredtünk föl a sokkból, hogy meghalt egykori szerzőnk, kollégánk, Homonnay Gergő. 2017 és 2018 tavasza között tizenhét írása jelent meg nálunk. És – legyen szó kulturális témáról, ügyképviseletről vagy személyes történetről, mindegyikben ott volt ő maga, a teljes valójában: a harcai, az igazságkeresése, a szeretet mélységes, megzabolázhatatlan igénye. Első cikkét anyák napján írta. Ezzel búcsúzunk tőle.
Fontos tárgyak annak, akinek valójában nem is fontosak a tárgyak. Krajnyik Cinti öt története következik.
4 testvér, 5 tárgy.
– Csináljunk jó dolgokat, hogy másoknak jobb legyen!
– De én nem akarok, mert szerintem mások hülyék!
– Szerintem meg ti vagytok a hülyék, úgyhogy én se akarok!
– A brit tudósok szerint meg ti mindannyian hülyék vagytok, csak én nem!