„Ha kérdezték, jól voltam, csak álmos, fáradt vagy kimerült” – Húszévnyi küzdelmem a depresszióval
„Ilyen vidám depresszióst még nem láttam!” Hát tessék, ilyen az élet a társadalom kedvéért felöltött álarc mögött.
„Ilyen vidám depresszióst még nem láttam!” Hát tessék, ilyen az élet a társadalom kedvéért felöltött álarc mögött.
Imádjuk a „pszichológus-páciens” közti viszonylatokat feldolgozó filmeket, a kérdés csak az, mennyire tükrözik a valóságot, és ennek milyen hatása lehet a valós terápiákra?
Jól van, persze, nem konkrétan, de hát ez egy cím. Nem mellesleg pedig, tényleg valami hasonló történt.
„A múlton nem tudok változtatni, de akkor ideje elindulnom azzal a csomaggal, amit mégis kaptam tőled.”
A szó veszélyes fegyver, és a legtöbb bántalmazott gyerek abszolút fegyvertelen.
Lovasterápia, amely a legmélyebb letargiában nyújtott érzékeny segítséget.
Hogyan lett százötven órányi tanulmányi kötelezettségből négyévnyi fekvő analízis? Pszichológushallgató szerzőnk elmeséli, miből jött rá, hogy bár nincsen mentális betegsége, mégis professzionális segítségre van szüksége a mély önismerethez, és azt is, mi mindenre jött rá terapeutája segítségével, hogyan változtak meg az emberi kapcsolatai, a konfliktuskezelése, a mindennapi kommunikáció egyes stratégiái.
Otthonom, terápiám, tudatosságom.
Te vajon át tudnád lépni a határaidat?