„A szemed az utolsó mosolyod" – egy apa örökké tartó búcsúpillantása
Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.
Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.
Egy fogyókúrázó kamasz lány, egy önbecsülését vesztett anyuka, egy nagyvonalúan kioktató vendéglátó és egy picit kétbalkezes férj meséje... Fiala Borcsa előadásában. Kihagyhatatlan szombat esti történet.
A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek amúgy is nagy hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülését azzal, hogy olyat vár el tőle, amire képtelen... Szóval olvassátok el a szakember tanácsait:
Te hiszel abban, hogy vannak emberek, akik boldogságra születtek?
Mit köszönhetünk a híres-hírhedt gyerekorvos-írónak? És melyek azok a gyerekneveléssel kapcsolatos Spocknak tulajdonított dogmák, amelyeken ideje lenne minden szülőnek túllépni? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász ezeket veszi számba.
"Anya nem hercegnő, anya sokkal több, mint a mesékből a lány, sokkal igazságosabb, mint Mátyás király, aki szerintem nem is volt igazságos, de ezt most hagyjuk, nem idevaló, mert most anyáról van szó, és anya ember is, emberebb, mint bárki más..." Rúzs és tükör, Szentesi, Anyák napja, vasárnap este.
Elég kemény azzal szembesülni, amikor a tükör előtt állva a saját anyád szavait mondod ki a saját testedről. Mutatunk egy videót... és elmondjuk, belőlünk mit hoztak ki a látottak. Nem volt túl könnyű leírni ezeket a sorokat.
„Képzeljünk el egy reggelit Bochkoréknál. Várkonyi Andrea annak idején hozzáment egy (első ránézésre egészen értelmesnek tűnő) sikeres sráchoz. Ez az okos, gyönyörű nő kicsoszog reggel álmosan, talán még pongyolában, és kit talál a konyhában? Ott van ez a díszmajom, ömlik a szájából a sok fellengzős baromság, és Andrea nem érti, hogy mehetett hozzá anno egy ekkora idiótához..."
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
„...a végeredmény egy harmonikus, nem túl édes, egybeolvadó, lágy és puha édesség, amitől most is összegyűlt a nyál a számban." Nekünk is, Szentesi, nekünk is.