Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
„...a végeredmény egy harmonikus, nem túl édes, egybeolvadó, lágy és puha édesség, amitől most is összegyűlt a nyál a számban." Nekünk is, Szentesi, nekünk is.
Szentesi Éva elképzelhetetlen az ikonikus vörös rúzsa nélkül. Sőt! Neki a szíve is vörös rúzzsal van kifestve!
Ritkán jársz moziba a gyerekkel, mert nem tudod eldönteni, mennyire lesz durva a film? Ha mégis elmentek, akkor meg fogalmad sincs arról, mit kezdjetek a látottakkal? Mi megnéztük a Robinson Crousót premier előtt, és elmondjuk, miért érdemes nektek is látni.
Rengetegen elolvastátok múlt héten a búcsúlevelet, amit az édesanyja írt az egykori Jázminnak. Most pedig itt az apa üdvözlete Tóbiásnak, és mindannyiunknak, fontos kérdésekről:
Ha Szentesinek egy indiai szakács volna a férje, akkor ez a baka lenne a szeretője...
Amikor a budapesti nyári forróságban összecsúszik Szerb Antal Utas és holdvilág című könyve egy életigenlő, majdnem százéves nő valódi történetével, akkor egy pillanatra megáll az idő, és kikristályosodik, hogy mi az, ami valójában éltet bennünket, amiért napról-napra érdemes remélni és szeretni...
Sokan elmennek ebből az országból. Megvan az okuk rá. És nem kevésbé magyarok ők sem, mint azok, akik maradnak. De vajon kevésbé józanok azok, akik itthon vannak? Jó nekik itt? Ha nem annyira, akkor miért nem mennek? Anettet leginkább humoristaként ismerjük. Na, ez most egyáltalán nem lesz vicces.
Szerintetek hogy reagált a WMN csapata, amikor DTK bedobta, hogy az első születésnapjuk alkalmával válasszanak ki egyetlenegyet a megjelent több mint 1200 cikk közül? Hát, így:
Mindenkinek van egy kedves, régen elkallódott tárgya a múltból... És mi történik, amikor ezt megtalálod?