Alice Walker kitört a szegregációból, és ő lett az első afroamerikai nő, aki Pulitzer-díjat kapott. Gloria Steinem harcostársa, Tracy Chapman szerelme volt, és sokáig úgy tűnt, minden megvan benne ahhoz, hogy igazi példakép legyen: felemelő sorstörténet, kiváló könyvek, a szabadságért való küzdelem. Aztán a dolgok máshogy alakultak…
Nagyságrendileg kilencmillió áldozata volt az európai boszorkányüldözésnek. Kilencmillió embert ért erőszakos halál azért, mert más volt, mint az átlag.
Annyira fárasztó, hogy többségi emberek akarják megmondani, mi minősül rasszizmusnak, antiszemitizmusnak, vagy homofóbiának. Az érintettek meg „túlérzékenyek”, „nincs humoruk”, vagy „félreértik a dolgot”.
„Most jólesik cinikusnak lenni, mert nem maradt másom a védekezésre” – írja Anna Eszter arról, hogy mára szinte hozzászokott ahhoz, hogy a kisebbségnek (tartozzunk akármelyikhez is) mindig van félnivalója.
Valahogy így kéne történelmet tanulni… mert a történelemből tényleg van mit tanulni.
Szerinted hogy esik az egy épp a bőröndjét cipelő magyar lánynak, hogy valaki odaszól neki a metrón: „te is jössz lakni Magyarországra?”??? Mikor lesz már végre vége ennek az egymás ellen uszító agyrémnek?!
„Miért van nekem göndör hajam? Akiknek sima, egyenes hajuk van, azoknak sokkal jobb. Miért kell nekem másképp kinézni? Nem jó ez így, én érzem.”
Náray Tamásnak elege lett a homofób „lejárató riportokból", az aláírásgyűjtésből, a megbélyegzésből, és úgy egyáltalán... a témából. De azért szubjektíven elmondja a véleményét.
Tegnap napvilágot látott egy reprezentatív felmérés eredménye, amely szerint a magyar emberek nagyjából harmada valamennyire antiszemita. Erősen vagy mérsékelten. Szerzőnk, Kárpáti Judit nagyapját a holokauszt idején ölték meg. Így érezte magát, amikor a Medián kutatásának eredményeiről olvasott.