„Pont nyolc évvel ezelőtt ezen a napon Gambiában voltam, most meg Erzsi nyávog, hogy hol a reggeli.
Így múlik el a világ dicsősége – és már takarítom is a macskaalmot, közben pedig törnek fel a gambiai emlékek.”
A férfiak korán meghalnak, a nők pedig visznek tovább mindent, a temető is az élettér része.
Mit lehet tenni? Néha csak annyit, hogy valakiknek olcsóbb lesz a gyros.
„A gyermekéhezést nem lehet egyszeri ételosztással az év egy napjára – vagy akár egy hetére – korlátozódó segítséggel megoldani. Rendszerszintű, tartós, kiszámítható és átgondolt programokra van szükség.”
Éva – férje különleges munkája miatt – bejárja a Földet. Eddig négy kontinens több mint fél tucat országában élt. És a sors úgy hozta, hogy épp az egyik legszegényebb, legveszélyesebb helyen, Nyugat-Afrikában várta a kislányát.
Ez az írás Borika néniről szól. Valamikor neki is volt családja, élete, boldogsága, lakása, de most semmije nincs, kifosztva, megöregedve várja, hogy történjen valami... Ez az írás nem csak Borika néniről szól. Ma van a szociális akció nemzetközi napja.
DTK a múlt héten a nyugat-afrikai Guineában járt. Azt mondja, örökre megváltoztatta az utazás. Ezt olvasva azt mondjuk: nem csoda.
Hogyan viselkedik a pénz? És hogyan viselkedik az, akinek van? És akinek „csak" az van? Náray szubjektíven.
Kemény a cím? Az. Mert a helyzet is kemény. Legutóbb (néhány hete) Gyöngyösön halt meg egy gyerek, mert a szülei a gyanú szerint halálra éheztették... Nem ez az első, és félő, hogy nem is az utolsó halállal végződő gyermekbántalmazási eset. Miért? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember is ezt kérdezi.
Nem biztos, hogy belül is az van, ami kívül. Legalábbis Szentesi Éva Rúzsa és Tükre erről árulkodik.