Degusztációs menüsor szegényeknek – az állam ajánlásával (Recepttel!)
Szépen filterezve még a segélycsomag is jól mutat. A képernyőn. És nem a valóságban.
Szépen filterezve még a segélycsomag is jól mutat. A képernyőn. És nem a valóságban.
Mert az igazi történetek a szívben születnek.
„Az apja háza nem messze volt, a helységnévtábla mellett, ami a két falut elválasztotta egymástól. Gyakran mosolygott rajta gyermeki eszével, hogy a konyha és a szoba az egyik faluban van, de a kert, meg a tyúkudvar része már a másikhoz esik.”
„Pont nyolc évvel ezelőtt ezen a napon Gambiában voltam, most meg Erzsi nyávog, hogy hol a reggeli.
Így múlik el a világ dicsősége – és már takarítom is a macskaalmot, közben pedig törnek fel a gambiai emlékek.”
A férfiak korán meghalnak, a nők pedig visznek tovább mindent, a temető is az élettér része.
Mit lehet tenni? Néha csak annyit, hogy valakiknek olcsóbb lesz a gyros.
„A gyermekéhezést nem lehet egyszeri ételosztással az év egy napjára – vagy akár egy hetére – korlátozódó segítséggel megoldani. Rendszerszintű, tartós, kiszámítható és átgondolt programokra van szükség.”
Éva – férje különleges munkája miatt – bejárja a Földet. Eddig négy kontinens több mint fél tucat országában élt. És a sors úgy hozta, hogy épp az egyik legszegényebb, legveszélyesebb helyen, Nyugat-Afrikában várta a kislányát.
Ez az írás Borika néniről szól. Valamikor neki is volt családja, élete, boldogsága, lakása, de most semmije nincs, kifosztva, megöregedve várja, hogy történjen valami... Ez az írás nem csak Borika néniről szól. Ma van a szociális akció nemzetközi napja.
DTK a múlt héten a nyugat-afrikai Guineában járt. Azt mondja, örökre megváltoztatta az utazás. Ezt olvasva azt mondjuk: nem csoda.