„Átázás”, igazi rémálom volt annak idején, emlékeztek? Vajon a régebbi felvilágosító könyvek ráerősítettek erre (és a többi) szorongásra? Szerzőnk egy kamasz lányoknak szóló, 1989-es könyvet olvasott újra.
Olvasd el, mások milyen szörnyűségekkel sokkolták kamaszként a környezetüket, aztán meséld el, ha neked is volt öröknek hitt átmeneti korszakod!
„Belehaltam volna, ha akár egy-két koncertet is ki kell hagynom, nemhogy egy évig otthon üljek.” Doffek Gábor pontosan emlékszik rá, milyen volt 17 évesnek lenni, milyen csodásan bizsergető ökörségeket csináltak két buli és az éjszakákon átívelő világmegváltás között. Úgyhogy a szíve vérzik a mostani tizenévesekért.
Ha te is kamaszokkal vagy összezárva a karanténban, akkor mindenképp olvasd újra ezt az életmentő és egyúttal megnyugtató cikket Kökéndy Ákostól!
Egy könyv, amibe Kurucz Adrienn egészen beleszeretett. Kamaszokról szól, de nemcsak kamaszoknak, sőt, talán elsősorban felnőtteknek, függetlenül attól, szülők-e. Mert emlékezni segít azon túl, hogy érteni. Magunkat, egymást.
A te életedben is volt olyan alkalom, hogy újra gyerek lehettél, letéve minden terhedet egy kis időre?
„Az ember egyszerűen nem tud csak úgy átlépni az egyik életfázisából a másikba. Meg kell ünnepelni, együtt kell lenni, katarzis kell, enni kell, inni kell… Meg kell halni valamennyire, és persze kissé újjá kell születni” – egy apa elmélkedése a rítusok fontosságáról az elmaradó vagy online ballagás és a speciális érettségi kapcsán.
Mondd csak, te melyik fázisnál tartasz?
Amikor a lányod képtelen visszatalálni hozzád. Nem tudja az utat, mert saját magát sem találja.
„Nem megmondtam, édes lányom?!” Avagy: nyugi, minden gyereknek benő idővel a feje lágya, és a végén még számukra is kiderül, hogy a szüleiknek mindvégig igazuk volt.