„Egyre több szülő engedi alkoholizálni a gyermekeit” – Ezt gondolják a kamaszok az alkoholfogyasztásról
Kezdődik a hétvége, vagyis a fiataloknak a bulizás ideje. Nem árt újra átvenni, hogyan érdemes szülőként hozzáállni ehhez a kérdéshez.
Kezdődik a hétvége, vagyis a fiataloknak a bulizás ideje. Nem árt újra átvenni, hogyan érdemes szülőként hozzáállni ehhez a kérdéshez.
„Ma már azt gondolom, mindenki más és más tempóban érik meg arra, hogy anya legyen, és kezd el őszintén, érzelmekkel kötődni a gyerekéhez.”
Ha az újszülöttek tudnának beszélni, lehet, hogy minden második baba azt kiabálná sírás helyett, hogy „de nem fázom”. Tóth Flóra szerint a szülőkben valahogy bekapcsol egy túlöltöztetés-automata, amitől nagyon nehéz megszabadulni. Neki sem sikerült még teljesen.
Herczeg Zsolt keze tisztább, mint Teréz anya lelkiismerete Mahatma Gandhi házibulija után, a két lépés távolságot pedig úgy tartja, hogy azért tisztikeresztet érdemelne arany sugaras Müller Cecília-csillagokkal, Győrfi Pál arcképével ékített díszdobozban. De azt mondja, ez a dolog könnyebbik része.
Talán sosem övezte annyi bizonytalanság az iskolakezdést, mint idén. Ez hat a pedagógusokra, a szülőkre, a gyerekekre – az egész rendszerre. Éppen ezért talán sose volt olyan fontos az otthoni önbizalomtuning, mint most, 2020 őszén. Erre ad tényleg nagyon hasznos tanácsokat dr. Gyurkó Szilvi két pszichológus segítségével.
Kicsit extrovertált szülő, sok dologban introvertáltnak tűnő gyerek. Aki nem mondja el, mi a baja. Vagy azt, hogy hogyan lehet segíteni neki. És a másmilyen személyiségű szülő nem is jön rá, vagy legalábbis nem könnyen.
„Addig azért párszor megfordult a fejemben, hogy tényleg csak gyomorrontásom van, és mennyire ciki lesz, hogy hazaküldenek minket a szülészetről” – egy „kezdő” kismama pityergős-nevetős szülésnaplója.
„Amikor végre mindenki kitette a lábát, én úgy döntöttem, nem rohanok. Ez az a nap, amikor megköszönöm magamnak, hogy olyan sokáig voltam egyszerre anya, séf (na, jó, ez túlzás, legyen menzásnéni), kisegítő tanár, szórakoztatóiparos és takarítónő.”
Beszélgetés egy Izlandra költözött magyar anyukával, aki autista kisfia mindennapjainak támogatására kezdett el kártyákat festeni, amik ma már – a köré épült bloggal és közösséggel együtt együtt – nagyon sok családnak nyújtanak hasznos segítséget.
Ajjaj, Herczeg Zsoltéknál folyik a beszoktatás. Kérdés, kinek is kell pontosan megszoknia valamit…