„Ha annyit élnék, mint ő, akkor már csak négy évem lenne hátra” – Egy édesanya emlékezete
„Évente egyszer megélem, hogy úgy, ahogyan ő szeretett, soha nem fog szeretni senki.”
„Évente egyszer megélem, hogy úgy, ahogyan ő szeretett, soha nem fog szeretni senki.”
Már eleve az életnek ez a felnövés része úgy gáz gyerekszemmel, ahogy van, hát még, ha az ember lánya azzal is kénytelen szembesülni, hogy a felmenői – és így ő maga is – boszorkány egy olyan helyen, ahol nem látják szívesen…
„Vasalni viszont csak végszükség eseten szabad! A nőknek is. A vasalás ugyanis nem házimunka, hanem civilizációs betegség.” – És egyéb megfontolandó bölcsességek Herczeg Zsolt élvezetes stílusában.
Emlékeztek a Svájcba költözött családra, ahol a legkisebb gyereknél rákot diagnosztizáltak? Most újabb levél érkezett az édesanyától.
Kisgyerekes szülők alvásevolúciója – ha már nem alhatsz, legalább röhöghetsz…
Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:
„A vizsgálat után elküldtek minket vérvételre, amire egyáltalán nem számítottam, arra meg főleg nem, hogy azonnal el is végzik. Borzalmas volt látni, úgy sírtam veled, mintha engem szúrnának meg.”
Az összes gyerekért. Mindért. Kivétel nélkül. Kivétel nélkül…
Kezdődik a hétvége, vagyis a fiataloknak a bulizás ideje. Nem árt újra átvenni, hogyan érdemes szülőként hozzáállni ehhez a kérdéshez.
„Ma már azt gondolom, mindenki más és más tempóban érik meg arra, hogy anya legyen, és kezd el őszintén, érzelmekkel kötődni a gyerekéhez.”