„Sokszor érzem, hogy a tudásom, tapasztalatom, és persze a korom hatalmas gát, amit nem nagyon tudom, hogyan ugorjak át” – írja olvasónk, aki elmeséli, 55 éves munkakeresőként milyen tapasztalatokat és csalódásokat gyűjtött be az elmúlt években. Olvasói írás.
Túl szép, hogy igaz legyen? Igen! Egy semmiből jött nagy szerelem, ami pillanatok alatt oda is ment vissza.
Néhány hónappal ezelőtt került be a családi naptárunkba, hogy a férjem november közepén három hétre elmegy majd turnézni Dél-Amerikába. Azon túl, hogy nyilván nagyon izgatottak lettünk, mert hát mennyire menő dolog ez, rögtön belém hasított a pánik, hogy te jó ég, három hétig egyedül leszünk majd én és a gyerekek, plusz a rengeteg munka. Már egy hete, hogy a férjem hazajött a nagy utazásból, és jelentem: túléltük. De sok mindent átgondoltam.
Z. Kocsis Blanka annak járt utána, milyen terhei vannak az egyedülálló szülőségnek, hogyan tekint a társadalom a gyereküket egyedül nevelőkre, illetve honnan kaphatnak segítséget.
„Nő vagyok, aki szeretné megélni a döntéseit anélkül, hogy stigmatizálva lenne vagy szociális normákba szorítanák. Jó lenne elérni, hogy a gyermektelenség tudatos döntés legyen ma Magyarországon, és ne a megfelelő információ hiányán múljon.” Történet egy nőről, aki úgy döntött, nem vár tovább az igazira azért, hogy gyereke lehessen.
Ki fizetett már többet csak azért, mert egyedül ment valahova? Na, pontosan ezt takarja a szingliadó!
Veled is előfordult már olyan, hogy a legképtelenebb módon és pillanatban fordult egyet az életed? Ha igen, írd meg kommentben!
Régi „módszer” úgy tartani meg egy férfit, hogy a nő „véletlenül” teherbe esik tőle. De lehet-e erre alapozni egy kapcsolatot, illetve milyen hatással lesz rá később?
Az élet még a legrakoncátlanabbakat is képes ránevelni a tudatosságra – anyagi téren is.
„Ha most valaki megkérdezné, hogy ha tudtam volna, ez lesz ebből az egészből, akkor is belevágtam volna-e a gyerekvállalásba…? Akkor – őszintén szólva – a válaszom ez lenne: nem.”