Címke: kórház

Van, aki a halál árnyékában is képes nevetni. És Szentesi Éva képes volt erre.Tanuljunk tőle, van mit.

Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.

Mi, akik Szentesi Évával együtt dolgozunk, mi is csak ebből a megrendítő cikksorozatból tudtuk meg minden részletét annak, hogy micsoda pokoljárás volt az elmúlt két éve. Eddig is szerettük és tiszteltük, de ez az érzés minden újabb cikkel egyre mélyül. Évi, hatalmas kincs vagy! Vigyázz magadra! Mi is vigyázunk rád!

Na, az is ritkán fordul elő velünk, hogy szerkesztés közben potyognak a könnyeink. Most ez a nap is eljött, köszönhetően „Koraanyunkak", azaz Emma és Izabel, a koraszülött ikrek anyukájának. A lányok hamarosan egyévesek lesznek, Linda pedig, a Koraszülöttek Világnapja alkalmából odaadta nekünk a tavaly novemberi naplóját...

Nehéz megmondani, minek a hatására fejlődnek ki a tumoros sejtek a szervezetben. Az is vitatható, hogyan lehet fenntartani a tünetmentes állapotot. És milyen átélni háromhavonta a vizsgálatokat? Várni az eredményt, vajon tiszta maradt-e a tested? Újra és újra szembenézni a halállal. Erő kell hozzá, az biztos. És emberek, akikre lehet támaszkodni.

Leprás gyerekek, taposóaknák áldozatai, AIDS vírussal fertőzöttek... Diana a szívén viselte a világ összes szenvedőjének sorsát. Egy-egy fontos ügyért akár a világ végére is képes volt elutazni. Lady Diana még csak 54 éves lenne, de több életre való örökséget hagyott ránk.

„Elveszett a szakmai hozzáértés, az emberség. Nemtörődömség, igénytelenség és pofátlan korrupció – ez jellemzi a magyar egészségügyet." Ezt nem mi mondjuk, hanem egy magyar orvos, aki ugyanúgy fuldoklik a tehetetlenségtől, mint a betegei. Megrázó írás.

A helyszín: Budapest egyik legnagyobb kórháza. Az időpont: 2014. augusztusa. Nem azt mondjuk, hogy mindig, mindenhol ez van, de ehhez hasonló élményt szerintünk bármelyikünk fel tudna idézni. Jól tudjuk, mekkora bajok vannak a magyar egészségüggyel. De mégis kínkeserves fájdalom szembesülni vele – újra és újra...

Nem tudod, mit mondj neki. Nevezd nevén a betegségét? Vagy tégy úgy, mintha nem is lenne rákos? Megkérdezd tőle, hogy van? Vigyél neki valamit? Egyálatlán, szeretné, ha meglátogatnád? Szentesi Éva megmondja, hogy néz ki mindez belülről. A beteg oldaláról.

Min múlik, hogy egy friss anyuka milyen élményekkel távozik a szülőszobáról? Mennyiben felelősek ezért a nők, akik nem mernek kérdezni, akik hagyják, hogy csak úgy történjenek velük a dolgok? Vagy inkább az orvosokon múlik? Pásztory Dóra saját magából indul ki.