A frissen vagy nemrégiben megjelent gyerekkönyvek közül a következő tízet bátran megvehetitek, egészen biztos, hogy egyikkel sem nyúltok mellé. Az egész család számára tartalmas és maradandó élményeket kínálnak ezek a nyárra (is) való olvasmányok.
A mai Popfilterben szakemberekkel járunk körül egy fontos témát: mit adnak nekünk a mesék, illetve miért fontos, hogy jó könyveket forgassanak gyerekeink. Van itt minden Lázár Ervintől a magyar népmesékig, Hókuszpóktól a kortárs szerzőkig – aki nem hiszi, járjon utána, és hallgassa meg!
Fiala Borcsa azzal az elhatározással vágott bele a közös főzésbe Szabados Ágival, hogy most megfőzik az irodalmat magát. De az is kiderült, hogy mindenre még nekik kettőjüknek sincs receptjük. Arra viszont nagyon is, hogy miért érdemes olvasni. Ez is kiderül, meg persze az is, hogy pontosan milyen is az irodalom megfőzve. (Nagyon finom, és nem árt hozzá egy kis kenyér, ennyit elárulunk.)
Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?
Hetvenhat évvel ezelőtt, 1945. január 27-én verte agyon puskatussal egy nyilas keretlegény a Szerb Antal nevű munkaszolgálatost, az Utas és holdvilág és más zseniális, világszerte népszerű magyar művek szerzőjét. Az író 43 éves volt ekkor.
Út a „nyiszitől” az anyának szóló szűkszavú válaszokon át a nehezen, de csak kiérdemelt sikerig. Avagy: hogyan vegyük rá kétnyelvű, nem magyar környezetben nevelkedő gyermekünket az anyanyelvének használatára?
Egyszerűen nincs olyan életkor, amikor az olvasás ne az egyik leghasznosabb emberi tevékenység lenne. Baló Sára írásából kiderül, mi mindent köszönhetsz az írott szónak:
Már eleve az életnek ez a felnövés része úgy gáz gyerekszemmel, ahogy van, hát még, ha az ember lánya azzal is kénytelen szembesülni, hogy a felmenői – és így ő maga is – boszorkány egy olyan helyen, ahol nem látják szívesen…
„A jó könyv után majdnem mindig úgy érzem, hogy egyszerűen nem tudok mit olvasni. A következő könyv biztosan nem lesz olyan jó, mint az, amit olvasok. Nem is akarom, miközben a jó könyvet olvasom, legyen az bármennyire is brutális, hogy vége legyen.” Ismerős?
„Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, elsősorban önmagáról fogja azt érezni, hogy minden hibája, hülyesége és idegesítő vonása ellenére is szerethető. Sőt: megérdemli, hogy szeressék.”