Ma van a rák világnapja. A statisztikák szerint Európában nálunk hal meg a legtöbb ember daganatos betegségben, de még mindig sok beteg ember titkolja, rejtegeti az állapotát, adott esetben még a családtagjai előtt is. Riskó Ágnes onkopszichológussal a tagadás és a hárítás okairól beszélgettünk.
„Borzalmasan szenvedek attól, hogy nem tudom, mit érezhetett, mire gondolhatott a kis ötéves, bölcs fejével. Tudta- e, hogy mi vár rá? Vajon milyen embertelen fájdalmai lehettek? Gondolt-e arra, hogy rossz szülei vagyunk, mert hagyjuk, hogy ez megtörténhessen vele. Vele, aki csak ránk számíthatott. És mi cserben hagytuk, mert nem tudtuk őt megmenteni.” A Svájcban élő anyuka, aki nemrégiben hosszas küzdelem után végül elveszítette a kislányát, ismét írt nekünk.
„Csendesen rohadok belül, haldoklom”. A lélek útja a rettegés sötét bugyrain át a fényig, a diagnózistól a 29. sugáron túlig.
Minden, ami a hagyományos kemo- és sugárterápián túl van...
Mindazoknak, akik még mindig nem tudták feldolgozni a halálát…
„Magamban tervet készítek, hogy mi van akkor, ha visszajön.”
Az orvos kifejezetten lebeszélte Borbálát arról, hogy eltávolíttasson magáról egy problémás szemölcsöt. És ez majdnem az életébe került. Olvasói történet.
Szívszorítóan szép történet Mamuszról, a macskáról, „akit" nem hagyott meghalni a gazdája. A küzdelem folyik, de számukra minden egyes nap nyereség.
Ki gondolta volna, hogy a hererák ilyen szórakoztató is tud lenni! (De azért vegyétek nagyon komolyan!)
Mondd meg őszintén, mi jobb: olvasni vagy enni? Ugye, milyen nehéz dilemma? Szerencsére Könyvparfé megkímél minket a döntés súlyától, és tálcán kínálja az irodalmi élmények mellé az ínycsiklandó finomságokat.