A figyelmünk állandóan ezerfelé irányul, miközben egyre többet szorongunk, rosszkedvűvé és nyűgössé válunk, mert nem tudjuk megfelelően ellátni a feladatainkat. Ismerős? Hogyan tudunk összeszedettebbek lenni, és újra a jelenben létezni?
A legtöbben azt hiszik, mások úgy gondolkodnak, mint ők, noha a valóságban szinte senki sem gondolkodik úgy.
Néha úgy érezzük, mindent láttuk már, és egyre kevésbé tűnik fel, hogy ez nem igaz.
„Fáradunk, izolálódunk, beszűkül és deformálódik a gondolkodásunk, mentálisan és testileg is egyre sebezhetőbbekké válunk” – írja a tanárok, diákok, szülők mentális állapotáról pedagógusként dolgozó olvasónk. Mi segíthet, hogy kitartsunk?
A legnagyobb ajándék az együtt töltött idő, amit soha senki nem vehet el tőletek!
Miért baj, ha egy gyászolónak azt mondjuk, hogy erősnek kell lennie? Milyen gátjai vannak annak, hogy segítséget kérjünk, ha valamit nem tudunk megoldani? Hogyan tudnak bennünket megtartani az online közösségek? WMN Mindent bele! podcast D. Tóth Kriszta moderálásával a figyelemről és segítségről.
„Amikor egy szülő vagy gondozó együttérzést mutat vagy segítséget nyújt egy gyereknek, hogy az megbirkózzon a dühével, szomorúságával és félelmével, a hűség és a szeretet hídját építi ki kettőjük között.” Így lett Ági néniből, a nevelőből mindenki szeretett Ági mamája a gyermekotthonban:
Hogyan lehet jól vitatkozni, hogy a másik valóban megértse, mit szeretnénk mondani, anélkül hogy megsértődne? Ennek jártunk utána Pataky Andrea pszichológussal.
„Én tudtam, hogy megvagyok, csak azt nem, hogy te is megvagy” – amikor egy anya legrosszabb rémálma válik valóra… ha csak néhány percre vagy órára is.
Edith Eva Eger magyar származású holokauszttúlélő írta A döntés című könyvében, hogy a haláltáborban döbbent rá, mennyit számít a figyelem fókusza: „Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan”. Hogyan kamatoztathatjuk ezt a tanítást a hétköznapokban? Erről írt Baló Sára.