Címke: egyetem

Megszületik. Tanul. Szeret. Felnő. Éli a maga életét. Elhagy... Elmegy külföldre. Te meg itt maradsz. Megszakad a szíved. Akkor is, ha apa vagy. Naná.

Egyre több szülő szembesül a ténnyel: a gyereke a gimnázium elvégzése után inkább külföldön folytatná a tanulmányait. Milyen lehetőségeik vannak? Mire készíti fel őket az itthoni oktatási rendszer? És hogyan hasad ketté az anyai szív...?

Elmúltak azok az idők, amikor az embernek kizárólag a neme, és a vele járó társadalmi konvenciók alapján kellett meghatároznia saját magát. November óta az angol nyelvben saját előtagot, egy svéd egyetemen pedig külön vécét kaptak azok, akik nem tudják vagy nem akarják eldönteni, hogy nők vagy férfiak.

Szülőnek lenni költséges mulatság. Sajnos az nem elég, hogy az ember kijelenti: mindent szeretnék megadni neki, amit csak tudok. Van néhány dolog, amit nem lehet megúszni. Például azt, hogy évekre előre kell terveznünk, mégpedig úgy, hogy ebbe magát a gyereket is bevonjuk.

Mi a különbség a hazai oktatási rendszer és a külföldi lehetőségek között? Miért akar egy tanár idegen országban dolgozni? És mi lesz velünk akkor, ha már a tanáraink is „külföldre szakadnak"? Szívszorító írás valakitől, aki kint kezdte a szakmát, aztán hazajött.

Exkluzív interjú Cseke Eszter és S. Takács András otthonában, ahonnan most fél évig nem utaznak sehova az On The Spot alkotói, mert két hónappal ezelőtt babájuk született. Azt ígérik, hogy egy kis szünet után folytatják, ám a veszélyzónákat inkább elkerülik, mert ezentúl a kisfiuk is mindenhová velük tart.

Az egyik 17, a másik egy híján 18. A WMN gimnazista szerzőjének levele legjobb barátnőjéhez. Katának – vagyis Katalin hercegnőnek – ugyanis ma van a születésnapja. Mit is kívánhat a kamaszember egy olyan lánynak, akit már csak 12 hónap választ el a „nagykorúságtól"? Hát... ilyesmiket.

Egyetemista vendégszerzőnk nem hagyta szó nélkül a gimnazista Csenge múlt heti listáit arról, hogy miért várja és miért nem várja az iskolát. Persze senkinek nem akarja elvenni a kedvét az egyetemtől, de azért azt üzeni: halló, az igazán kemény dolgok csak ott kezdődnek! Igaz, az ember elég komoly ajándékot kap cserébe: a szabadságot.

Forgive and forget! Vagyis: bocsáss meg és felejtsd el! Tényleg kell az egyik a másikhoz? Meddig haragudhat az ember magára azért, mert csalódást okozott? Lili túl van a legkeményebb önostorozáson, amiért kirúgták az ország legjobb egyeteméről. De a megbocsátás még messze...

Miért a mosoly megy el? Miért vagyunk olyan nagyvonalúak az idővel? miért nem tanulunk a saját hibáinkból? Miért? Miért? Miért?