Szevasztok, meg nem élt életeim! – Amikor egy kiállítás többet ér, mint egy pszichológus
Amikor a múzeumban véletlenül rád szakad az egész életed.
Amikor a múzeumban véletlenül rád szakad az egész életed.
„Én értem, hogy Bécs, de itt jó nektek? Amikor eljöttetek otthonról, mit mondtatok, jók lesztek? És amúgy a reggel az nálatok milyen? Itt is friss a levegő? Csak rá van írva: Wien? Egyébként, bocs, ha kérdem, de Helsinkinél is felmerült – Bécs az már Nyugat? És ha van itt kóbor kutya, az német nyelven ugat? Gondoltok-e néha ránk, ha bécsi fánkot csócsáltok?” –Baranyai Máté slamben megfogalmazta azt, amiről ez a cikk is szól:
Traumatikus szexuális élmény, kamaszként megfogant első gyermek, állandó küzdelem a hatalmaskodó anyósával, az udvari intrikákkal és etikettel, és nulla kontroll a gyermekei élete felett – Erzsébet királyné számára így indult az anyává válás, míg hosszú évek során ki nem vívta, hogy saját felügyelete alá vehesse gyermekeit.
A giccs dicsérete.
Kit nem késztet mosolygásra Hundertwasser, meg az ő művészete?
Nincs már görcsbe rándult gyomor, amikor az ember átlépi az ország nyugati határát. De az élmény még megvan, milyen volt először szabadon áthaladni Hegyeshalmon.
Az operaénekes – aki menőbb, mint sok könnyűzenész kollégája – ma ünnepli születésnapját. Isten éltessen sokáig, Anna!
A magyar lány, akinél az AC/DC is kávézott Bécsben.
Bécsben nem rohannak az emberek, mégis minden működik. Mi lehet ennek a titka?
Mi az, ami leginkább szembetűnik egy Budapestről Bécsbe költöző család(anyá)nak? Szubjektív beszámoló.