Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.
„Ha bizonytalan vagy, nem kéne gyereket vállalnod” – hangzik el gyakran a tanács, ami nemcsak hogy nem segít a gyerekvállalásban bizonytalan nőknek, de olyan egysíkú lénynek is tekinti az embert, akiben nincs helye kételynek, egymásnak ellentmondó érzelmeknek. A gyerekvállalásban bizonytalan nők csoportjával alig foglalkozik a közbeszéd, miközben sokkal többen élnek meg ambivalenciát, mint gondolnánk.
Novella egy olvasónk, Molnár Gitta tollából, amihez valószínűleg sokan tudtok majd kapcsolódni.
Miklós Noémi nem azért született, hogy szem legyen, de gyerekkora óta küldetésének tartja édesanyja és édesapja helyett is látni a világot. Magát fura szerzetként jellemzi, hiszen két olyan székelyföldi látássérült ember nevelte Magyarországon, akik még egy teljesen más rendszerben és oktatásban részesültek, és még a nyelvjárásuk is sokban különbözött a helyiekétől. És mivel kiskorában másként tanították neki az életet, mint kortársainak, akadt bőven leküzdendő akadály, amíg felcseperedett.
Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.
Csak ültem leforrázva a képernyő előtt, mintha Gileádban néztem volna tévét. Magyar Péter, az üzemanyagárak, Orbán brüsszeli ténykedése, az elkeserítő Biden vs. Trump vita után ugyanis váratlanul a magzatélet védelme volt a téma az Egyenes beszédben.
Sokféle ok húzódhat a gyermektelenség hátterében. Bár a hazai társadalom gyerekközpontú, és a mindenkori kormányok is évtizedek óta a születésszám növeléséért küzdenek, tavaly minden eddiginél kevesebb gyerek született Magyarországon. Ez a trend pedig nemzetközi színtéren is megfigyelhető. De vajon miért? És mire lenne igazán szükség a gyerekvállalási kedv javulásához?
Sok esetben sem a gyerektelenség, sem a gyerekvállalás nem tervezett. Ám amennyiben az utóbbi döntés eredménye, úgy fontos hozzá, hogy a leendő szülő(pár) biztonságban érezze magát. Mi minden sértheti ezt a biztonságérzetet napjaink Magyarországán? Lélektani határ Bátki Annával és Herczog Máriával.
Horváth Viktória 32 éves, párkapcsolatban él, jó munkája és kellő önismerete van. E paraméterek alapján akár ígéretes anyukája lehetne egy gyereknek. De ő nem akar gyereket. Biztosan nem. Olyannyira nem, hogy elutazott Szlovákiába, és sterilizáltatta magát. A Breakout Roomban pedig elmondja, hogy mi vezetett idáig, és mi lesz ezután.
Azok a nők, akik nem tudnak vagy nem szeretnének szülni, fájdalmas reakciókat kapnak, meg persze a jól ismert mondatot: az emberiség már régen kihalt volna, ha mindenki így gondolkodna… De vajon van-e valóságalapja ennek a bántásnak, vagy épp az nincs tisztában a populációbiológiával, aki a fejedhez vágja?