Etikátlan az utódnemzés, mert a születendő gyerek nem adhat beleegyezést a megszületéséhez, és mivel az élet tele van borzalmakkal, igazságtalan azt valakire rákényszeríteni – vélik az antinatalista mozgalom tagjai, akik szerint az érzelmi kötelékeinken kívül nincs valódi indok az emberi faj fenntartására.
A gyerekvállalás elmaradása sok érintett életének legnagyobb vesztesége, mégis láthatatlan. Mikor válik lelki értelemben is véglegessé, hogy nem lesz gyerekünk? El lehet-e egyáltalán gyászolni teljesen, vagy időről időre felfakadhat a seb? Sajnos még mindig keveset beszélünk azokról az egzisztenciális kérdésekről, amelyek az akaratlan és végleges gyermektelenséget kísérik.
A gyerekvállalás egy pár közös életének legnagyobb lépése – melyet csak akkor érdemes megtenni, ha mindkét fél biztos abban, hogy ez az, amit akar. Fontos az időzítés, az anyagiak, a lakhatási és munkakörülmények, ahogy az is, hogy a szülők teljes szívvel, vágjanak bele. De néha az egyik fél egy kicsit – vagy nagyon – jobban akarja…
A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
Kínában a hatóságok a legelképesztőbb módszerektől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy a fiatalokat valahogy gyerekvállalásra ösztönözzék.
Kupihár Rebeka költészete képes katarzist nyújtani az elmúlt évek megalázó jogfosztásaira. Mire a kötet végére érsz, a lelked csatatér, az érzéseid szanaszét hevernek, mégis jobban ki tudod húzni magad, és messzebbre látsz, mint korábban.
„Fontos megvédeni az embereket attól, hogy az interneten, a médiában a gyermektelenség ideológiáját erőltessék rájuk” – mondta Vjacseszlav Volodin, az orosz parlament alsóházának elnöke.
Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.
„Ha bizonytalan vagy, nem kéne gyereket vállalnod” – hangzik el gyakran a tanács, ami nemcsak hogy nem segít a gyerekvállalásban bizonytalan nőknek, de olyan egysíkú lénynek is tekinti az embert, akiben nincs helye kételynek, egymásnak ellentmondó érzelmeknek. A gyerekvállalásban bizonytalan nők csoportjával alig foglalkozik a közbeszéd, miközben sokkal többen élnek meg ambivalenciát, mint gondolnánk.
Novella egy olvasónk, Molnár Gitta tollából, amihez valószínűleg sokan tudtok majd kapcsolódni.