Címke: gyerekvállalás

Elég egy gyerek? Vagy jobb, ha van testvér is? Sok szülőben felmerül kérdés – olvasónk szerint pedig bármelyik utat választja az ember, mindig akad, aki megkérdőjelezi a döntését.

Nőnek lenni gyerek nélkül ma is stigma lehet. A társadalmi elvárások lassan, de alattomosan épülnek be, és alakítanak ki szégyenérzetet, bizonytalanságot, önvádat – miközben mi csak élni szeretnénk. Úgy, ahogy nekünk jó.

Annyira visszaesett a születésszám, hogy már a magánszülészetek sem tudnak bővülni. Az állami rendszer átalakítása bizalomvesztést hozott, a nők kiszolgáltatottabbnak érzik magukat, és egyre kevesebben döntenek a gyerekvállalás mellett.

A gyerekvállalás mint normatív krízis, még a kiegyensúlyozott, stabil kapcsolatokat is megviseli és újrarendezi. A helyzet még komplikáltabb, ha a baba mozaikcsaládba érkezik – azaz olyan családba, amelybe a pár egyik vagy mindkét tagja az előző kapcsolatból is hozott gyereket. Hát még, ha a szülők egyike először vállal gyereket, a másikuk viszont „öreg motorosnak” számít! Z. Kocsis Blanka írása.

A szülők több mint kétszer akkora költségterhet viselnek, mint a gyermektelenek – derül ki egy nemzetközi kutatásból.

Az 50 év felettiek 34 százaléka mondta azt Magyarországon, hogy végül kevesebb gyereket vállalt, mint amennyit szeretett volna az ENSZ jelentése szerint. A kutatás sorra vette, mi mindenért nem születnek meg a vágyott gyerekek, és mivel lenne dolguk a politikusoknak ahelyett, hogy a reprodukciós döntéseinkbe szólnának bele.

Nem elég, hogy egy-egy ilyen eset örök tanulságul szolgál majd. Sokkal erősebb ezeknél a közléskényszer, a felsőbbrendűség látszata, meg a bezzegelés.

Gyereket vállalni nemcsak a szülőknek felelősség, az állam számára is annak kéne lennie.

Etikátlan az utódnemzés, mert a születendő gyerek nem adhat beleegyezést a megszületéséhez, és mivel az élet tele van borzalmakkal, igazságtalan azt valakire rákényszeríteni – vélik az antinatalista mozgalom tagjai, akik szerint az érzelmi kötelékeinken kívül nincs valódi indok az emberi faj fenntartására.

A gyerekvállalás elmaradása sok érintett életének legnagyobb vesztesége, mégis láthatatlan. Mikor válik lelki értelemben is véglegessé, hogy nem lesz gyerekünk? El lehet-e egyáltalán gyászolni teljesen, vagy időről időre felfakadhat a seb? Sajnos még mindig keveset beszélünk azokról az egzisztenciális kérdésekről, amelyek az akaratlan és végleges gyermektelenséget kísérik.