„Az anyukám elköltözik. Maga mögött hagyja a papám utolsó óráit a hálószobában, a kisfiam első lépéseit a kertben, a szerdai pizzáinkat a konyhában, a veszekedős családi szülinapokat az étkezőben.”
Csak 141 szó. De úgy süt belőle a fájdalom, hogy alig bírtuk elolvasni.
Menni vagy maradni?
Hogy érzi most magát egy Londonban élő magyar? Hogy fogadták a Brexit hírét? Mi lesz most velük? Dórival Londonban... ezen a héten egy kicsit másként.
Kárpáti Judit meséje gyönyörű példa arra, hogy az élet a rosszindulat ellenére sem áll meg.
Rengeteg tényező hozzájárul ahhoz, hogyan határozod meg magad. Vajon mi történik akkor, ha ezek közül az egyik legfontosabbat hallgatják el előled a szüleid?
Szonja egy nappal azelőtt kapta meg az amerikai munkavállalási vízumát, mielőtt DTK elvitte volna magával. Nem csoda, hogy a beszélgetés meglehetősen felszabadultra és szókimondóra sikeredett... Hallgasd meg, hogyan él kint, mit gondol a gyerekvállalásról, a randevúzásról, és arról, hogy nyolc éve nem hívták magyar filmbe játszani.
Te kit szeretnél a szomszédodba költöztetni? Egy Michelin-csillagos séfet, aki mindig áthív kóstolóra? Vagy a kedvenc zenekarodat, hogy a nappaliból hallgathasd a próbákat? Esetleg az egész családodat és a kiterjedt baráti körödet? Vagy netalántán a munkatársaidat? Mi őket:
Eső, szél, rossz kaják, és mindenhol egy édes Mary Poppins? Az igazi London és az, amit elképzelsz, nem egy és ugyanaz. Pásztory Dóri pontosan egy éve költözött ki családjával a brit fővárosba. Vitt magával mindenféle sztereotípiát...
Vendégszerzőnk az elmúlt nyolc évet a hazájától távol töltötte. Kontinensről kontinensre költöznek a férjével, attól függően, hogy az élet hova szólítja őket. Bő három éve pedig már a kislányuk is velük költözik. Vajon milyen gyerekkora van valakinek, aki ebbe az életformába született bele?