Egy magyar család élete Zanzibáron – prózai döntésből életre szóló kaland
Vajon mi visz rá egy magyar családot, hogy mindent hátrahagyva Zanzibárra költözzön?
Vajon mi visz rá egy magyar családot, hogy mindent hátrahagyva Zanzibárra költözzön?
Egy költözés végeztével az ember könnyen egy hatalmas szeméthalom tetején találhatja magát: egyszer használt dobozok, töltőanyagok, műanyag zsákok garmadája… Anna Eszter összeszedett jó pár remek tippet, hogyan tudod a hercehurcát a lehető legfenntarthatóbbá tenni! Ha neked is vannak ezen felül bevált praktikáid, mondd el nekünk kommentben!
És ti hogy viselitek a költözéssel, utazással, felmondással járó átmenetiséget?
Egy költözés lényege sosem csupán az új élet megalapozása.
Szerzőnk, Iliás-Nagy Katalin gyerekként négy helyen élt, a későbbiekben ingázott, ide-oda költözött, majd jött a furgonélet és az Európában való bolyongás. Vajon sosem állapodik meg egy ilyen ember? – teszi fel a kérdést.
Lakást venni nem lehet túl bonyolult dolog, hiszen annyi mindenkinek sikerült már – gondolják sokan, amíg fejest nem ugranak az adásvétel folyamatának feneketlen bugyraiba. Mózes Zsófi tapasztalatai szolgáljanak most tanulságként, hogy titeket már ne lepjen meg semmi:
„Apa férfi, anya nő, utóbbi történetesen félig afrikai” – és a magyar valóság, ahogyan ők látják.
Sokan keresnek a nyár végén albérletet. Mit NEM szabad csinálni, és mi az, amit erősen ajánlott, ha az ember lakáskeresésre adja a fejét.
„Például, hogy sok kitartással, három emelet cipekedéssel és öt majdnem agyrázkódással bármit meg lehet csinálni, amit csak akar az ember” – és persze még rengeteg dolgot tanít családról, felnövésről. Önmagunkról.
„Nagyon furcsa érzés, amikor negyven fölött egyszer csak nyomsz egy RESTART gombot az életeden, és egy új országban, majdhogynem elölről kell leraknod a pároddal a családi életetek, a mindennapjaitok alapjait.” Hesnáék lassan berendezkednek, iskola, óvoda, telefon, kocsi, munka, közösség… És semmi nem megy zökkenőmentesen. Amerikai napló, 2. rész.