A patológiás hazudozó és áldozata úgy találnak egymásra, mint zsák a foltjára
Minek hatására lesz valakiből patológiás hazudozó? Milyen motivációk hajtják a folyamatos mellébeszélést? Hogyan ismerhetjük fel, ha csapdába kerültünk?
Minek hatására lesz valakiből patológiás hazudozó? Milyen motivációk hajtják a folyamatos mellébeszélést? Hogyan ismerhetjük fel, ha csapdába kerültünk?
Kijelenthetjük, hogy mindenki mást akar mutatni, mint a valóság? Akinek nincs pénze, úgy tesz, mintha lenne – akinek van, az szegénynek akar tűnni?
„A híresség különös szerzet, főleg, ha színész is: alig tudjuk megkülönböztetni a szerepeitől, ő nekünk Rachel, egy emlék, egy fantázia, amit felépítettünk róla. Egy brand, egy szimbólum, egy korszak… – minden, csak nem ember” – írja Milanovich Domi, miután kiderült, Jennifer Anistonnak nem lehetett gyereke, a média mégis évtizedeken keresztül terjesztett hazugságokat róla.
Mindenben, minden körülmények között őszintének kell lennünk a partnerünkkel? Jó-e, ha tényleg mindent tud rólunk?
Minél átláthatatlanabb a rendszer, annál nagyobb teret kap a fantázia és a propaganda. Az összeesküvés-elméletek elszaporodásával viszont azt a kollektív képességünket veszíthetjük el, hogy különbséget tudjunk tenni valós és koholt fenyegetések között.
Mi a közös bennünk és, mondjuk, A Tinder-csalóból megismert szélhámosban, amikor okosabbnak hisszük magunkat másoknál? Hát az önámítás!
Ha lenne egy országom, az mindenki országa lenne, aki azt szeretné, hogy az övé is legyen.
Valljátok be őszintén: ugye, akinek kisebb testvére van, az gyerekkorában mind szétszívatta? És mondjátok, ti milyen mesét adtatok be neki? Persze tök ártatlanul!
A hazugságot, titkokat és megtévesztést mindannyian jól ismerjük, ugyanis egyszerre vagyunk elkövetői és elszenvedői. Az a helyzet ugyanis, hogy az ember nem sokkal azután, hogy megtanul beszélni, elsajátítja a hazugság, a manipuláció, a megtévesztés képességét is. Itt a Beszélnünk kell! podcast legújabb epizódja a hazugság pszichológiájáról:
Mindenben, minden körülmények között őszintének kell lennünk a partnerünkkel? Illetve kell-e, hogy tényleg mindent tudjon rólunk?