Pár napja a kormány határozatot hozott az anyatejgyűjtő állomások országos rendszerének felülvizsgálatáról és kiterjesztésének, megújításának koncepciójáról. A kezdeményezés nagyon fontos és jó, de sok múlik majd azon, milyen lesz a megvalósítás, és az mennyiben kínál megoldásokat a jelenlegi helyzetre és problémákra.
Krónikus stressz, PCOS, nyelvfék, mikroműanyagok, és persze a tápszerek erőszakos marketingje vagy épp az anyukák információhiánya – a friss kutatások szerint ezek mind nehezíthetik a szoptatást. Sok minden más mellett.
Csak azok mondják, hogy szoptatni könnyű, akik nagyon szerencsések (vagy akik sosem próbálták). Egy egykori egészségügyi dolgozó kampányt indított, hogy megmutassa az újszülöttek táplálásának ezerféle arcát, és azt, hogy a szoptatáshoz sok út vezet.
Viszonylag rövid időn belül jelentősen nőtt a tápszerek ára. Gyermekorvosi beszámolók szerint emiatt már több szülő jelentkezett azzal a kéréssel, hogy keressenek olcsóbb megoldást, a tápszeres csoportokban pedig virágzásnak indult a „kereskedelem”.
„A nők 98%-a biológiailag képes rá hogy szoptassa a gyermekét.” De mi van, ha az ember a maradék két százalékba tartozik? Egy anya története következik, akinek el kellett fogadnia, hogy bármennyire szeretné is, nem tudja a melléből táplálni a kisbabáját.
Egyre több anyatejet adományozó és árusító csoport jelent meg a szigetországban, azonban az ellenőrizetlen és kezeletlen anyatej nagy kockázatot jelenthet a kisbabákra a szakértő szerint:
„Szoptattam éjjel, szoptattam nappal, szoptattam minden hullámhosszon” – mondja szerzőnk Örkény után szabadon a szoptatás világhetén.
Mindig nagy az ijedség, ha egy kisbaba idő (azaz a 37. terhességi hét) előtt érkezik, netán a túl kicsi súlya miatt számít koraszülöttnek. Ám szerencsére az anyatej – vagy annak híján a donor anyatej – pont olyan összetételű, amire a korababáknak a legnagyobb szüksége van.
„Hét év alatt a szoptatástól rengeteget tanultam. Gyakorlatilag életem egyik legmeghatározóbb momentuma, mert a teljes kudarc és hasznavehetetlenség érzésétől kezdve a testképem átalakulásán át a legnagyobb büszkeségig mindenféle érzéssel feltankolt, és ezért örökre hálás leszek.“
A kutatások szerint nagyjából csupán a nők öt százaléka képtelen biológiai okokból a szoptatásra. Mégis a kismamák több mint negyven százalékának vannak szoptatási nehézségei. Mi lehet ennek az oka?