Jól éltünk! – mondták nosztalgikus hangon és szinte egybehangzóan a szarajevóiak vendégszerzőnknek, aki fél éve költözött a városba. 1995. december 15-én, vagyis pontosan húsz éve írták alá a háborút lezáró békeszerződést. A helyiek nem szűnő etnikai feszültségről, kilátástalanságról, nacionalizmusról mesélnek... itt, a szomszédban.
Földrengés, bombázás, repülőgép-szerencsétlenség, terrortámadás... ömlenek a nyakunkba a rossz hírek minden nap, ha akarjuk, ha nem. És ezeknek a gyerekeink ugyanúgy ki vannak téve, mint mi magunk. Nagy a kísértés, hogy úgy tégy, mintha mi sem történt volna, de mégis azzal jársz a legjobban, ha beszélsz vele a hallottakról.
Ebben a pillanatban a világ 53 országában dúl háború. Több, mint 30 millióra teszik a gyerekkatonák számát, akik közül félmillióan aktívan harcolnak is. Csak ebben az évezredben hárommillió gyerek halt meg fegyveres konfliktusokban. Attól, hogy nem beszélünk róla, ez van.