„Minél inkább úgy érezzük, hogy sok mindent elmulasztottunk, annál inkább szorongunk a haláltól”
Irvin D. Yalom, az egzisztenciális pszichoterápia legfontosabb képviselője ma ünnepli 92. születésnapját. Íme, néhány elgondolkodtató meglátása:
Irvin D. Yalom, az egzisztenciális pszichoterápia legfontosabb képviselője ma ünnepli 92. születésnapját. Íme, néhány elgondolkodtató meglátása:
„Folyamatosan a gombjaimat nyomkodja” – mondjuk arra az emberre, akivel lépten-nyomon konfliktusba kerülünk, és aki – akár a jó szándék ellenére – a legmélyebb sebeinket tépi fel. De valójában mik azok a gombok, és miért van az, hogy az egyik ember eltalálja őket, a másik meg nem? Ezekre a kérdésekre ad választ a sémakémia elmélete.
Nem, nem csak az Anonim Alkoholisták csoportja létezik. Nem, nem kell mindent elmondanod magadról. Nem, nem gáz, ha sírsz a többiek előtt. Meg az sem, ha nem sírsz. A csoportterápia valójában sokkal többről szól, mint amit a filmek alapján gondolnánk róla.
Szorongásoldók és antidepresszánsok – gyógyszerek, amelyekért naponta több ezer ember áll sorba a patikában, mégis súlyosan stigmatizálja őket a társadalom. Persze ennek is megvan a maga oka.
Ki számít „teljes értékű” felnőttnek? Aki betöltötte a tizennyolcat? Aki elköltözött otthonról, aki dolgozik, akinek gyereke van? Vendégszerzőnk, Simon Eszter izgalmas nyomozásba kezdett pszichológusok, családtagok segítségével.
„Papa mindig azt mondogatta, ha egyszer meghal, majd felvisz a zsebében pár szem kavicsot, és ledobja nekem, hogy tudjam, van-e mennyország. Úgyhogy jobbnak látom takaros rendben tartani a szerszámaimat, nehogy Papa egy kaviccsal adja tudtomra: trehány vagyok.”
Mielőtt véleményt nyilvánítasz (akár erről a cikkről), vedd figyelembe azt a három szempontot, amelyet Kazimir Ágnes pszichológus javasol.
Két ember között a fájdalom a legjobb ragasztóanyag?
Popper Péter az elsők között volt, aki a pszichológiáról közérthetően beszélt az embereknek, és aki rengeteg humorral, öniróniával és szeretettel szembesített minket a rossz működéseinkkel, és azok hátterével.
Társadalmi szintű tagadásban vagyunk a rákbetegséggel kapcsolatban, ezért nem járunk rendesen szűrővizsgálatra, ha pedig ne adj' isten rossz diagnózist kapunk, sokan nem tudnak beszélni az érzéseikről. És az is gyakori, hogy nincs kivel. Dr. Riskó Ágnes onkopszichológus fontos gondolataiból válogattunk.