Címke: pszichológia

Két ember között a fájdalom a legjobb ragasztóanyag?

Meghalt egy 16 éves fiú. Öngyilkos lett, miután a társai zaklatták. Nem ő az első, nem ő az utolsó. És ez nagyon nincs rendben. Pszichológussal beszélgettünk elkövetőkről, hátrahagyottakról és arról, miért nagyon veszélyes, ha „hisztinek” minősítjük, vagy legyintünk, amikor a gyerekünk sír.

„A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki” – állította Oscar Wilde (aki nem is igazán vágyott ellenállni neki). Az elmés megjegyzések koronázatlan királyának azonban nem volt teljesen igaza, más módszerek is vannak arra, hogy megacélozd a jellemed, rágyúrj az akaraterődre (és beleférjél újra a kedvenc farmerodba).

Vannak, akik mindig mindenért másokat hibáztatnak, és vannak olyanok is, akik mindig saját magukat. Mi lehet a gyökere az ilyen sémáknak? Jobb-e egyik a másiknál? Nézzük, mit mond a témáról Kazimir Ágnes pszichológus!

„Téves hiedelmeink nem csupán a kapcsolatainkba tudnak belerondítani, de szinte bármibe” – a kérdés, tisztában vagyunk-e velük, és felül tudjuk-e írni őket.

Ma egyetlen nap annyi információval találkozunk, amennyivel a középkori ember nagyjából hét év alatt (adat: Slow Budapest). Az információs túltelítettség pedig nemcsak a viselkedésünkre, hanem a pszichénkre is negatív hatással van: stresszt, szorongást okoz, megakadályozza, hogy igazán ki tudjunk kapcsolni. De hogyan befolyásolja pontosan a mindennapjainkat, és mit tehetünk ellene? Hogyan élhetnénk kevésbé terhelt, élhetőbb életet?

„Hosszú éveken keresztül próbáltam másoknak bizonygatni, hogy érdemes vagyok a figyelmükre, egyúttal a szeretetükre. Reménykedtem, hogy ha mindent jól csinálok, akkor majd szeretni fognak. Valójában soha nem éreztem azt, hogy valakire támaszkodhatnék, hogy valaki meghallgatna, megértene és együtt érezne velem. A sors fintora, hogy ugyanígy bántam saját magammal is, és végül ez juttatott el a segítségkérésig.”

Van, ki gyorsan fut.

Van, ki gyorsan olvas, ír.

Én gyorsan érzek.

(Fodor Ákos)

Egy kísérletben kétnyelvű és kétkultúrájú, az Egyesült Államokban felnőtt japánokat kértek meg, hogy fejezzenek be egy-egy mondatot. A résztvevők az „amikor a saját vágyaim szembemennek a családom elképzeléseivel…” kezdetű mondatot japánul úgy fejezték be, hogy „nagy szomorúság számomra”, míg angolul az „azt csinálok, amit akarok” befejezést adták. De vajon tényleg más emberek vagyunk egy másik nyelven?

A mai Popfilterben szakemberekkel járunk körül egy fontos témát: mit adnak nekünk a mesék, illetve miért fontos, hogy jó könyveket forgassanak gyerekeink. Van itt minden Lázár Ervintől a magyar népmesékig, Hókuszpóktól a kortárs szerzőkig – aki nem hiszi, járjon utána, és hallgassa meg!