Az együttérzésről a legtöbben azt hiszik, pontosan tudják, micsoda. A kutatásokból mégis az derül ki, sokan rosszul csinálják: elkerülik vagy belefulladnak. Miért? Hogy lehetne másként? Mutatjuk a tudnivalókat, fejlesztési módszereket.
Hiába tűnik úgy, hogy többet beszélünk a mentális problémákról, mint valaha – a pszichés betegségeket még mindig jelentős tabusítás és stigmatizálás övezi. És ez nagy baj. Mert ha nincs segítség, akkor a bajok újratermelik önmagukat; ma már a gyerekek körében az egyik vezető halálok az öngyilkosság, és többen szoronganak, depressziósak, mint valaha. Ez áll az idén a gyerekjogok világnapja fókuszában – és erről írt szakértőnk egy kiváló, alapos cikket:
Az elsők között volt, aki a pszichológiáról közérthetően beszélt az embereknek, és aki rengeteg humorral, öniróniával és szeretettel szembesített minket a rossz működéseinkkel, és azok hátterével.
Popper Péter címbeli gondolatánál semmi sem foglalja össze jobban, hogy a szeretet nem lehet egyenlő a birtoklással. És, miközben elvileg mindannyian tisztában vagyunk ezzel, az emberi szeretetkapcsolatoknak mégis az egyik legnagyobb ellentmondása, hogy akit szeretünk, azt csak magunknak akarjuk. Erről (is) beszélget ezen a héten D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi, hallgassátok meg:
Te adsz jelentést önmagadnak, másoknak, az életed történéseinek. De nem mindegy, hogyan. A cikk segítségével felülvizsgálhatod a torzításaidat.
Mi a különbség a gyerekek és a felnőttek irigysége között? Milyennek rajzolják le a gyerekek az irigységet? Élhetünk-e irigység nélkül? Szabó Anna Eszter ezúttal erről a izgalmas témáról beszélgetett pszichológus édesanyjával, Kazimir Ágnessel. Olvassátok el:
Mindig mindent egyedül megoldani rettenetesen fárasztó, segítséget kérni mégsem könnyű sokaknak. Ők azok, akik úgy gondolják, más úgysem tudna úgy megcsinálni valamit, ahogyan ők, és különben is, végtelenül kiszolgáltatottá tenné őket. Olvassátok el Fodor Alexandra pszichológus írását a problémáról.
Edith Eva Eger szerint a remény teszi lehetővé számunkra, hogy a múlt helyett a jelenben éljünk. De honnan ered a reményre való képességünk? És hogyan őrizzük meg azt a legkilátástalanabb helyzetekben is?
„Furcsa, hogy nem vagy itt. Aggódom, mi lehet veled. Nem tudok enni, a munkámra koncentrálni, pihenni. Muszáj újra rádírnom, jól vagy-e. Tíz perce nem válaszolsz, biztos valami baj van. Mit tegyek?” – Állj meg, és gondold végig, miért kelt benned ilyen erős félelmeket a másik távolléte.
Nehéz önazonos életet élni, ha gyerekként nem figyelhettél a saját szükségleteidre, mert állandóan másokról kellett gondoskodnod. Felnőttként viszont van lehetőséged változtatni, barátságosabb párbeszédeket folytatni önmagaddal. Mutatjuk, hogyan.