„Amikor megérkeztem a táborba, bevallom, egyfajta félelmet éreztem. Tulajdonképpen féltettem őket magamtól, mintha porcelánból lennének. Csak nehogy összetörjem őket – gondoltam. Nehogy egy óvatlan mozdulatot tegyek, olyat mondjak, úgy mondjam, hangosan, halkan, vagy úgy nézzek rá, félelemmel a szememben. Hiszen, ha a betegségről nem is beszélünk, egy pillantás is beszédes tud lenni.”
Fiú, lány, betegség, szerelem, kaland, meg egy giganagy kihagyott ziccer
Ha lelki problémák okozzák a tested betegségeit, akkor azt nem lehet pár pirula bekapkodásával orvosolni, bármennyire is ezt sugallja a „minden bajra van orvosság” világunk. Inkább hallgasd meg, mit üzen a fájdalmad!
Az utolsó kapcsolja le a villanyt...
„Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, amikor elhelyezkedünk a Mátészalka felé tartó vonaton. Mi a hosszú házasságuk titka? Somolyognak, összenéznek, majd kibökik. »Nem bonyolult. Csak engedni kell« – mondja a bácsi. »Igen, néha engedni kell, nem kell, hogy mindig igaza legyen az embernek« – erősíti meg a néni is.
Ugye, ismerős ez az érzés: nem roppanhatsz össze... most nem... majd később, ha ráérsz. Most dolgod van...
Igaz történet egy beteg kislányról, aki az orvosi jóslatok ellenére nem csak pár óráig maradt életben. Most hatéves, azaz hat kőkemény esztendő áll a szülei és őmögötte.
„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”
Hogyan készül két olyan fiatalember a Kilimandzsáró megmászására, akik betegségük miatt új tüdővel élnek?
„Megölel, és köszönés helyett annyit mond, fantasztikus vagyok, hogy így segítek, de nem szabad megnyugodni, mert ez a betegség talán még rosszabb, mint a rák.”