„Kik lesznek a gyerekeink, mit fog nekik jelenteni az, ami nekem a mindent?” – Egy külföldön dolgozó magyar orvos története
Hasadj meg, szív!
Mit tehet az ember, ha otthon nem kap lehetőségeket, ha összecsapnak a feje felett a pénzügyi gondok? Milyen érzés hátrahagyni egyetemista gyereket és idős szülőt?
„Kevés nyomorúságosabb helyzet van, mint egy gyermekét éppen elveszített anyát arra kényszeríteni, hogy hallgassa az újszülöttek cuppogását… Még szerencse, hogy az az asszony szülésznő volt, három élő, egészséges gyerekkel megáldva. Így nem vette annyira a lelkére a dolgot. Talán.”
Talán mindenki azt tanítja leghangsúlyosabban, amit neki magának is meg kell, meg kellett vagy kellene tanulnia.
„Néha komoly kételyeim vannak, hogy alkalmas vagyok-e még nővérnek? Sokszor érek a határára annak, hogy elsírjam magam, és ilyenkor ki kell mennem a szobából, kórteremből. Most is így teszek.”
Biztos, hogy az unokákig kell várni, mire kiderül, ki igazán magyar?
Gyerek mellől visszatérni a munkába – senkinek sem könnyű. Hát még egy egykori élsportolónak…
Mert a kulturális sokszínűség jó dolog!
Ha az eszedre hallgatsz, többé nem fordulsz vissza. De ha a szívedre...
„Ha elhagyod a hazádat, az hasonló ahhoz, mint amikor elveszítesz valakit: fájdalmat élsz meg, és a veszteséget el kell gyászolni” – állítja az egyik megszólaló. És vajon van-e olyan pont, ahonnan már nincs visszaút? Ennek próbáltunk utánajárni.