Az, hogy az emberek kielégíthetetlen vágyakkal és határtalan étvággyal rendelkeznek, nem újkeletű felismerés. Már az ősi védikus szövegek is említik a problematikát, és a világ legtöbb vallásában ma is központi tanítás a mértékletesség. Erre utal a svéd lagom filozófiája is, ami kimondja: a túlzások helyett jobban járunk, ha az elég jóra koncentrálunk.
A nyári szünet egészen mást jelentett néhány évtizeddel ezelőtt, mint manapság. Maga volt az időtlenség és a szabadság.
A kliensek használják az MI-t és a különféle appokat akkor is, ha elárulják a terapeutának, és akkor is, ha nem. Hogyan lehet elérni, hogy a technológia a mentális jóllétünket szolgálja, és ne a problémáinkat betonozza be? Lélektani határ Szondy Máté klinikai szakpszichológussal.
A lányaim épp abban a korban vannak, amikor iszonyú irigységgel tekintenek a felnőttekre, és nagyon vágynak a felnőttkor általuk vélt szabadságára. Ez egyelőre abban merül ki, hogy fennmaradhatsz későig, azt és akkor eszel, amit és amikor akarsz, akkor képernyőzöl, amikor és amit akarsz. Hát nem csupa boldogság felnőttnek lenni? A kutatások szerint nagyon nem – ahogy egyre idősebbek vagyunk, úgy csökken a boldogságszintünk. De miért lehet ez?
Amikor januárban lemondott a dán királynő, II. Margit, az erről szóló szalagcímekben számtalanszor visszaköszönt a „könnyek” szó. És bár ebből arra következtethetnénk, hogy a volt királynő hullajtott könnyeket, amiért távozik több mint fél évszázadon át betöltött pozíciójából, valójában a fia, X. Frigyes király volt az, aki a nap folyamán többször is sírt. És senki nem szólta meg ezért. Sőt.
Kulturális, vallási és társadalmi normák eredménye, hogy szégyelljük a meztelenséget – pedig sokszor az egészségünk múlik azon, hogy elfogadjuk-e azt.
Jocó bácsi szűk fél éve hagyta ott az iskolai tanítást, ami gyerekkori álma volt. Most elmeséli, mi történt vele azóta.
Titeket is feldobott a reggeli havazás, és hogy az ország nagy része végre fehérbe borult? Minket is! Össze is gyűjtöttünk pár kutatást arról, miért tesz sokunkat boldoggá a hó:
A szomorúság pingpongja anya és gyereke között.
Az introvertáltak jobban bírják a magányt, gondolhatnánk, de ez tévedés. Hogy miért, azt megtudhatod pszichológus szerzőnk, Milanovich Domi írásából: