Legalább 9 fajtája van a gyásznak, és a veszteségeink sem mindig egyértelműek
„A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk” – mondta a szakaszok leírásáról ismert Elisabeth Kübler-Ross, akit nagyon félreértettek az elmúlt évtizedekben.
„A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk” – mondta a szakaszok leírásáról ismert Elisabeth Kübler-Ross, akit nagyon félreértettek az elmúlt évtizedekben.
Kollégánk, aki egyben olvasónk is, a Joy magazin korábbi főszerkesztője elmeséli, hogyan szabadította fel önmagát egy rettenetes fiatalkori abúzus hatása alól.
Ha valaki tavaly év elején azt mondta volna nekem, hogy másfél év múlva ennyi sebbel, fájdalommal, nehézséggel a hátunk mögött állunk majd itt, jobb esetben kiröhögtem volna, rosszabb esetben pedig beleroppanok a jóslatba.
Majd jobb lesz?
Mire tanítanak bennünket a túlélők? Erre keresi a választ az On the Spot új dokumentumfilmje, amit ma este mutatnak be, és egy Magyarországról indult hihetetlen történet utóhatásait meséli el, és erről beszélgettünk mi Orvos-Tóth Noémivel, a transzgenerációs traumák kutatójával.
Napló arról, hogy az igazi hiányra néha csak utólag ébred rá az ember. Na meg arról, hogy miként csapja be magát a szív időnként.
„Sikeresnek lenni kényelmetlen és megbéklyózó” – beszélgetés Prieger Zsolttal leértékelődött műveltségről, zenéről, sikerről, és arról, lehet-e az irodalommal politizálni.
Három napja, egy hete, egy hónapja, egy éve, két éve... mindegy! A hiány állandó. A gyász és a szeretet örök.
Kár, hogy a filmjogokat nem az HBO vette meg, A Setét Toronyból könnyen kinőhette volna magát egy új Trónok harca.
„Elvesztettem valakit öt évvel ezelőtt, akit nagyon szerettem, de ha ez nem történik meg, nem lennék ma az, aki vagyok.”