„Nem hiszem, hogy Csáth Gézának, József Attilának vagy Stephen Kingnek valaki valaha is felhánytorgatta volna, hogy miért ilyen búvalbaszottak” – írja Nyáry Luca. Szerinte a női szerzőktől még mindig sokan azt várják el, hogy kellemesen szórakoztatók és üdítően vidámak legyenek.
Miért NEM kell állandóan pozitívnak lenni? Miért hagyjunk több teret a rossznak? Miért is segítenek nekünk a negatív élményeink is? Ezért:
Kinek kívánnál rossz napot? Mármint valami ilyesfélét, amiről Kurucz Adri beszámol:
Keserédes beszámoló egy pedagógustól, aki szeret(ne) tanítani, de…
Szívfacsaró történet a veszteségről, a gyászról, a bánatról, amit oly sokszor magunkba kell zárnunk.
A boldogság világnapján a szomorúságról írni azt jelenti, hogy boldogság sem lenne szomorúság nélkül.
Jaj, de jó! Végre itt a január! Az év leg… izé… azaz… mármint… áh, na mindegy.
Te tudod, milyen az első karácsony a szeretett személy nélkül...?
„Ha varázsló lennék, egyszerűen kicserélhetném a fejekben a szomorúságot vidámságra, talán meg is tenném, de jobb, hogy egyszerű, hétköznapi ember vagyok, mert az igazi öröm nem kívülről jön. Kívülről valami lendület jöhet, ami mozgásba hozza a belső tartalékokat.”
„Számomra az elmúlás hozta meg az életet.”