Ha összetörik a szívedet, az ugyanolyan érzés, mintha szívrohamot kapnál. És kilábalni egy szerelmi csalódásból fizikailag ahhoz hasonló, mint lejönni hosszú évek kokainfüggősége után a szerről.
Könnyek a vécében – nem minden szülői szívfájdalom tartozik egy gyerekre… de azért azt sem szeretnénk, ha később ők is elbújnának előlünk sírni. Hogyan és meddig oszthatjuk meg a gyerekekkel a lelki fájdalmainkat?
Etet = szeret? Nők esetében gyakorta igaz e képlet, de mi a helyzet a férfiakkal? Önmegvalósítás vagy tányérra tett szív egy saját kezűleg elkészített vacsora?
„Csak annak az embernek a mosolyában hiszek, aki saját magán is képes jókat derülni.”
Ha összetörik a szívedet, az ugyanolyan érzés, mintha szívrohamot kapnál. És kilábalni egy szerelmi csalódásból fizikailag ahhoz hasonló, mint lejönni hosszú évek kokainfüggősége után a szerről.
Hogy fájhat ennyire az, ami már nincs is...?
A WMN szerző(nő)k vallomásaiból kiderül, hogy még a legridegebb szívű teremtéseket is alaposan felpuhította a gyerekszülés. Aki előtte sohasem pityeredett el, az is úgy itatja az egereket, mint a parancsolat! És hogy mi ríkatja meg Szentesi Évát? A cikkből erre is fény derül! Nagy meglepetésre azért ne számítsatok...
Tizenhét éves szerzőnk története az első szerelemről, az első szívfájdalomról és a gyógyulásról. Ismerős, szívmelengető... és nagyon kamasz.
Meghal a nagymamád. És közben a szerelmed összetöri a szívedet. Melyik fáj jobban? Szabad ilyet kérdezni? És érezni? Ami mellékes: férfi szerző, ami a lényeg: emberi írás.