Sok időt, energiát, felesleges kört meg lehetne spórolni azzal, ha elterjedtebb lenne az orvos-beteg közötti e-mailezés. Mi ennek a gátja? Miért nem tudott még általánosan elterjedni (úgy, mint Nyugat-Európa számos országában)? Milyen szabályokat tartsunk be, ha e-mailt írunk az orvosunknak, és mi az, amire a levelezés nem elegendő? Ezeket a kérdéseket vesszük most végig.
„Szia, ez csak egy kis emlékeztető, küldtem neked egy órája e-mailt, de még nem válaszoltál. Megkaptad?”
Az üzenet NEM semmisíti meg magát három másodperc múlva. Ezeket gondold át, mielőtt rányomsz a küldés gombra.
Te egy nap hányszor mondod vagy írod le azt, hogy „Bocsánat, amiért...” Tudod, mit? Ne tedd!
Pillanatképek főszerkesztőnk nem kimondottan stresszmentes életéből...
Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!
Kiabál. Ideges. Feszült. Türelmetlen. Gyorsan el kell küldenie ezt az üzenetet, az most az első. De közben a kicsi ordít, a középső segítséget kér, a harmadik a fürdőt úsztatja. Mintha egy pillanatokon belül bekövetkező autóbalesetet látnál, amit nem tudsz megakadályozni... Kemény írás, de azért olvasd végig.