A gyerekek rendszeres sportolása sokszor rettentő költséges, mindenki részéről rengeteg áldozatokkal jár, bonyolult logisztika elé állít minden résztvevőt, és a hétvégéket is taccsra teszi. Kérdés, hogy megéri-e mindez a végeredményért? Z. Kocsis Blanka sportoló gyerekek szüleit kérdezte a tapasztalataikról.
Minden felnőtt (és gyerek) megérdemelne olyan tornaórákat, ami nem a kényszerekről, időnkénti megszégyenülésekről (és megszégyenítésekről) szólna. Ami segítene jól kapcsolódni a testünkhöz, és tudatosítani mindazt a csodálatos harmóniát, amibe a mozgás révén kerülhet az ember.
Az a vezető, aki elutasítja annak lehetőségét, hogy a sportágában dolgozók a lehető legmagasabb szintű képzést és tájékoztatást kapják a gyerekek védelme érdekében, Pásztory Dóri szerint nem alkalmas a sportága irányítására.
Manapság ritka, hogy van egy tervünk, ami mellett tűzön-vízen át kitartunk. Az életünk sokkal inkább az állandó adaptálódásról szól, amelyben a céloktól való elszakadásnak éppúgy jelentősége van, mint a hozzájuk való ragaszkodásnak.
A bicikli elődjébe, a velocipédbe nem fért sok cucc. Így Stevens csak némi élelmet és váltóruhát vitt magával, na meg persze egy csőre töltött revolvert.
A WHO ajánlása szerint napi minimum egy óra mozgásra szükségük van a gyerekeknek. Ezt télen nem mindig egyszerű teljesíteni. De némi találékonysággal nem reménytelen. Ebben segítünk:
Nyári Dia bevonulása P!nk So What című dalára igazi feminista pillanat volt a Sztárbox vasárnapi elődöntőjében, ám sok szempontból nem ilyen jó a helyzet a nemek ábrázolását tekintve, és nagyon hiányzik egy női kommentátor!
Mindennapos testnevelés? Ugyan! Nézd meg ezt…
„Pont a korom szól amellett, hogy megpróbáljam, és nem fordítva” – mondta Diana Nyad, amikor 60 évesen elhatározta, hogy újra megkísérli teljesíteni a Kuba és Florida közti 160 kilométeres távot. Miért teszi ki magát valaki ilyen veszélynek? Miközben válaszokat keres, az életéről készült új játékfilm az igazi mélységekbe is belemegy.
Az ember akkor fiatal, amikor még nem érdemli meg, mondta mindig Fiala Borcsa nagymamája. Borcsa meg azt állítja: negyvenesként különösen megérdemled, hogy rendesen odafigyelj magadra!