„Játszani? Hétvégén szoktunk, de csak ha nincs meccs” – Gyerekek és szülők a versenysport szorításában
Ha a gyerek sportol, nagyon hamar belecsúszik abba, hogy már az egész szabadideje erről szól. De jól van ez így...?
Ha a gyerek sportol, nagyon hamar belecsúszik abba, hogy már az egész szabadideje erről szól. De jól van ez így...?
Csak a tiltás szót hagyd ki az egészből, és menni fog!
Sportolni kell, ez nem kérdés, de az már igen, hogy hogyan sportoljanak a gyerekek.
„...a szabadság pont azért szabadság, mert nincsenek határai, nem mérik napokban, sem hónapokban, sem iskolaévekben. Nem lehet korlátok közé szorítani.”
Miben más a női lélek, mint a férfi, ha versenyzésről van szó? Milyen korlátok közé szorít a magyar mentalitásunk? Hátrányos helyzetet élveznek a nők, még akkor is, ha bajnokok? – Ezekről a fontos kérdésekről beszélgettünk a Vodafone Bajnoknő estjén.
Ki tudja, meddig inspiráló egy üzenet, és mikor válik kártékonnyá?
Csodálatosan inspiráló beszélgetés Monspart Saroltával, akinek az élet nem egy nagy pofont adott, hanem kettőt, mégis úgy mosolyog, hogy azt tanítani kéne.
Mi másból is állna egy lelkes tanárnak a nyara, mint hogy táborba megy, méghozzá a tanítványaival? Jocó bácsi röpizik, kukával a fején hason kúszik, majd... jól elfárad.
„Nekem erre már tényleg nincs időm!” – Hányszor mondtad már ezt sportolás helyett? Pedig hidd el, van. Mondjuk is gyorsan, hogyan:
„Egy nőnek minden téren mindig többet kell teljesítenie, hogy bizonyítson. Másfelől meg, ha bírod a kiképzést, és nem háromszor bizonyítasz, hanem tizenháromszor, akkor végül sokkal stabilabb a helyed.”