A szereteted nem vész kárba, de már nem vagyok a barátod
Barátság… aranyfonál…
Barátság… aranyfonál…
Segíthet-e egy házasság megmentésében a próbaválás, vagy inkább csak eltávolítja a feleket, és/vagy a problémákat söprik így a szőnyeg alá? Lehet ezt jól csinálni? Szakértőkkel beszélgettünk a témáról.
Hogyan tud megmérgezni egy szerelmet a baráti kör? Például így:
Mi marad egy szerelemből? Mi marad a szakítás pillanatából? Mi marad utánunk, amíg volt olyan, hogy MI?
Döntőbíró? Ütköző? Tanácsadó? Bokszzsák? Házi pszichológus? Futár? Mediátor? Igazságosztó? Hányféle kellemetlen szerepbe kényszerülhet az ember, ha váratlanul elválnak a szülei?
„Hosszú ideig ostoroztam magam, hogy miért vagyok kevés, miért nem kellek, de mostanra őszintén azt gondolom, nem velem volt a baj. Ez nem rólam szólt.”
+1.: Minden nap csak estig tart, addig kell magadat ügyesen elrugdosni. Közben pedig ismételgesd magadban: lesz ez még sokkal, sokkal jobb!
Köszönöm, nem kérek több kávét!
Esküvői tortacsata, ami örökre bevésődött, utazás a Déli-sarkra, ami segített felszabadulni, vagy a helyi művész portréja – olvasd el, másoknak milyen értelmetlen(nek tűnő) luxuskiadás változtatta meg az életét, aztán, ha van neked is ilyen történeted, mindenképp meséld el kommentben.
Ijesztő, hogy olyan gondolatok formálják a valóságunkat, amelyeket talán nem is tudatosítunk magunkban. Hogy szélsőséges példákat hozzunk: simán be tudjuk beszélni magunknak, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, meg azt is, hogy (már) nem. Meg mindent, amit e két pont közt érzünk…