„Viszont én leszek ott, ahol a legsűrűbb az éjszaka, és abszolút kiszámítható, egyszerű és felmarkolható vagyok, mielőtt hazasompolyog a fickóhoz, akinek – velem ellentétben – van szíve, de valamiért már nem kell neki az a szív, pedig régen akarta. Gondolom.”
„Az elmúlt huszonhat évben csak egyszer jelent meg Pablo az álmomban. Azt hiszem, olyan mélységű ez a fájdalom, hogy még álmodni sem merek vele.”
„Néha meg kell hallgatnom ezeket a dalokat, még akkor is, ha rámegy a házasságom.”
Egy bennünket évezredek óta foglalkoztató kérdésre adhat választ ez a cikk.
„Ahányszor eddig síró férfit láttam, mindig felemelő érzés volt. Csak biztatásul mondom, hogy egyáltalán nem úgy sírtok, mint mi, lányok, inkább csendben könnyeztek, csuklotok vagy üvöltötök.”
Borzalmas munkakörülményeink.
Kíváncsiak voltunk, mit gondol Náray Tamás a férfiaknak a saját testükhöz való viszonyulásáról. Hát, megkaptuk a választ. (És már előre jelezte, hogy hamarosan következik a cikk női verziója...)
Ha te akarsz lenni az esti asztaltársaság fénypontja, íme, a hét 10 LEGFONTOSABB híre:
Valóban kőkemény elvárásokkal megy csajozni a szingli negyvenes férfi? Milyen érzéseket takar igazából a kapuzárási pánik? Íme, az érem másik, illetve a kocka egyik oldala:
„Számomra csak kétfajta nő létezik: istennő és lábtörlő” – mondta Pablo Picasso, aki ma volna 134 éves. Ő volt az, aki kitartó munkával még az istennőkből is képes volt lábtörlőt gyalulni. Hogyan hozhat létre egy ilyen ember oly csodálatos műveket? És vajon egy kedves, simulékony személyiség képes lehet-e ugyanilyen zseniális alkotásokra?