„A szülők többsége nem rosszindulatból üti meg a gyerekét, hanem frusztrációból”
A Ki vele! harmadik adása az „atyai” pofon kérdését járja körbe. A vendégek arról vitáznak, hogy van-e helye a fizikai fenyítésnek a gyereknevelésben.
A Ki vele! harmadik adása az „atyai” pofon kérdését járja körbe. A vendégek arról vitáznak, hogy van-e helye a fizikai fenyítésnek a gyereknevelésben.
A „makarenkói pofon” kifejezés a mai napig él a köznyelvben, sőt, vannak, akik, mondjanak bármit is a szakemberek, úgy vélik, bizonyos helyzetekben indokolt és hatékony lehet megütni egy gyereket. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a 136 éve született, és a maga korában pedagógiai reformernek számító Anton Szemjonovics Makarenko munkássága legnagyobb kudarcaként emlegette azt a két esetet, amikor a rá bízott fiatalokra kezet emelt.
Doffek Gábornak igen radikális, szenvedélyes véleménye van arról, ha valaki fizikai erőszakot alkalmaz. És van egy remek technikája, meggyőző mondata is azokkal szemben, akik szerint egy pofon „nevelési céllal” simán belefér, sőt.
Ütni? Vagy nem ütni? Ez nem lehet kérdés.
„Az a gyerek, aki irányítja a szüleit, családját, akinek senki nem mond nemet, elviselhetetlen szorongásokkal küszködik, csak ő nem a szüleitől fél.”
Vendégszerzőnk nem véletlenül nem vállalja a nevét: az a dilemmája, hogyan reagáljon az ismerős szülők által elkövetett gyermekbántalmazásra. Olvassátok el a tapasztalatait, és osszátok meg velünk, hogy ti mit tennétek a helyében!
Egy anya és a lánya – meghúzódva a porcukros bukta mellett. Lapítanak, amíg el nem múlik a veszély.
NEM. Egy gyereket nem ütünk meg. Akkor sem, ha a tévében azt mondják, hogy szabad.
2005 óta Magyarországon zéró tolerancia van, vagyis a törvény kimondja, hogy gyereket szigorúan tilos megütni. És ez még akkor is jól van így, ha Frei Tamás a Facebookon arról filozofálgat, hogy ez vajon „képmutatás” vagy sem.