Szentesi Éva: A kopogós cipő
„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."
„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."
„Nekem erre már tényleg nincs időm!” – Hányszor mondtad már ezt sportolás helyett? Pedig hidd el, van. Mondjuk is gyorsan, hogyan:
Te is annyira hasonlítasz a testvéredre, mint egyik tojás a másik zsömlére...?
„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”
Eljöhet a kialvatlanságnak az a szintje, amikor: „Olyan lassan tudsz csak beülni a kocsiba... vagy eljutni a metróig, hogy közben fészket rak a hajadba egy feketerigó család. Vagy lepisil egy kutya.” Hiánypótló hétfő reggeli kontent, csak hogy ne érezd magad egyedül.
„Az anyám és a fiam... Micsoda fricska az élettől, hogy felnőttként egyszerre két oldalról is bombáz a félelem, hogy az egyikért még, a másikért már én felelek.”
Egy ház, ami grandiózus nagyságával, előkelő kinézetével és nosztalgikus múltjával foglyul ejti a lakóit, hogy azok a lelkükben sohase szabadulhassanak tőle.
Te könnyedén ki tudod fejezni a szeretetedet érintéssel? Vagy ki lehet kergetni a világból egy-egy kötelező puszival, öleléssel?
Van, akinek a húsvét bensőséges, nyugalmas, máshol harsogó és életigenlő. Zsuzsáéknál a második volt. Mese a Káli-medencéből, még a hipszterizálás előtti időkből.
Mit tudnak az afrikai anyukák, hogy gyereknevelési könyvek, blogok, Facebook-csoportok és túlaggódás nélkül is boldog gyerekeket nevelnek?