Anna, a második első – egy kisfiú és egy kislány édesapjának büfijei és bukásai
Egy gyerek az egy gyerek, két gyerek viszont már négy. És akkor a kihívások és feladatok hatványozásáról még szót sem ejtettünk!
Egy gyerek az egy gyerek, két gyerek viszont már négy. És akkor a kihívások és feladatok hatványozásáról még szót sem ejtettünk!
Te hogyan fogalmaznád meg ennek alapján a család definícióját? Számodra mit jelent?
De jó lenne, ha mindenki ilyen pozitívan tudná végigszámlálni, tervezgetni a hátralevő cirka 29 évét! Akkor talán ez a sok minden valóban beleférne.
Nektek van személyes kedvencetek?
Ezért kellene fontosnak lennie a családnak? Hogy lehessen mivel zsarolni?
Nagyon személyes vallomás – mégis sok mindenki lelkével összecseng.
Nem könnyű dolog családfenntartóként a sok munka után még otthon is türelmesnek, terhelhetőnek, jókedvűnek lenni. Pedig a gyerekeknek épp az ilyen apára van szüksége, ilyenre, mint amilyen ebben az írásban szereplő A. Nálatok is lakik hasonló?
Amikor apád egy személyben az anyád is.
„Az a gyerek, aki irányítja a szüleit, családját, akinek senki nem mond nemet, elviselhetetlen szorongásokkal küszködik, csak ő nem a szüleitől fél.”
„Ott és akkor rá kellett jönnöm, hogy az én csendem hangos, az én csendem ordít, az én csendem rettentően tud fájni hajnalonként, reggelenként, de igazából a nap minden szakában. Az én csendemet halkítani tudja a férjem rettenetes horkolása, kedvessége, beszólásai, meséi, kérdései, viccei, a lépteinek rettentő döngése, az idegesítően hangos orrfújása, a hajnali edénycsörömpölései, azaz minden, amit körülöttem tesz.”