Ma van a tündéri nagymamák napja, holnap pedig az unokatestvéreké, olvassátok el hát Szabó Anna Eszter megható emlékezését a nagymamájáról, aki békés, meleg fészket biztosított mind a hét unokájának, sütit sütött, finom ebédeket főzött, a nála töltött időt pedig mindig különlegessé tette.
Marishkánk elmeséli, hogyan tanulta meg a férjétől, milyen egy igazi apa.
„A feladat: szeretni. Az életemet, magamat, a családomat. Ma.”
„Mintha egy másik életben találkoztunk volna utoljára – most mégis itt vagyunk, együtt.”
„A karantén is nehéz a maga nemében, bár kétségtelenül könnyebb egy újonnan örökbe fogadott kisgyerek nélkül. Az örökbefogadás is nehéz a maga nemében, de kétségtelenül könnyebb karantén nélkül.”
A veszteséget átfordítani fejlődéssé – ez ad igazi katarzist.
És te mit üzennél a madarakkal?
A mi feladatunk most az, hogy kihozzuk az adott helyzetből a legtöbb pozitívumot, és megmentsünk ezekben a zavaros időkben is annyi felhőtlen gyerekkort, amennyit csak tudunk.
Az élet nem állt meg. Csak átalakult. És nekem nagyon tetszik!
A minimálbérnél is kevesebbért.