Címke: művészetterápia

Öt perccel ezelőtt még zavartan fészkelődtek a résztvevők, most viszont mindenki hallgat, csak a kréta sercegése töri meg a csendet. Összeráncolt homlokok, előredöntött fejek, visszafojtott levegővételek árulkodnak róla, hogy a jelenlévők minden figyelmüket a rajzolásnak szentelik – csak a velem szembenülő, 50 körüli férfi küzd a feladattal. Vonalat húz, aztán a kézfejével letörli, majd újrapróbálkozik – amikor elmaszatolja az eredeti képet, némán káromkodik, aztán rám emeli a tekintetét. Tele van dühvel – haragszik rám, a krétára és saját magára is. Megmondtam, hogy nekem ez nem megy, béna vagyok az ilyesmihez – mondja ki most már hangosan, és úgy vágja az asztalhoz a rajzszert, hogy a többiek mind felnéznek.

Filákovity Radojka heti ajánlójában öt olyan kiállítást mutat meg, amit mindenképp látni kell idén májusban.

Silye Júliát az élet mintázatai érdeklik, de ezt már elsősorban nem a pszichológiában, hanem a képzőművészetben keresi. Interjú.

A WNN-csapat új tagja az apukáját tartja a hősének, és azt vallja: a szabadság az, ha kételkedhetünk. Takács Dalma találkozása a Proust-kérdőívvel:

Nem, nem csak az Anonim Alkoholisták csoportja létezik. Nem, nem kell mindent elmondanod magadról. Nem, nem gáz, ha sírsz a többiek előtt. Meg az sem, ha nem sírsz. A csoportterápia valójában sokkal többről szól, mint amit a filmek alapján gondolnánk róla.

Ma van a boldogság nemzetközi napja, úgyhogy megpróbáltuk megfejteni a titkát. Pontosabban: a titkait. Mást mond ugyanis a pszichológia, a filozófia, a mesék, a művészet vagy éppen a bruttó nemzeti boldogságértéket bevezető ország.

Dalma pánikbetegként rengeteget kapott a művészetterápiától, amiben nemcsak résztvevőként, hanem egy idő óta segítőként is jelen van. És most őszintén megosztja veletek a tapasztalatait:

„A művészet terápiás hatása abban rejlik, hogy az életről, annak mélységéről, sűrűségéről, az emberi psziché bonyolultságáról beszél. Olyan élményeket, érzelmeket, emlékeket hoz felszínre, amelyeken mindannyian osztozunk, akik az emberi faj tagjai vagyunk. A születésünktől a halálunkig.” – Pszichológus szerzőnk arról ír, mely művészeti alkotásokból tanult legtöbbet az emberi lélekről.