Egyhetes sztrájkba kezdtek a tanárok – Így és ezért támogasd őket
Az oktatás helyzete = mindannyiunk ügye.
Az oktatás helyzete = mindannyiunk ügye.
Ma reggel országos sztrájk kezdődött, és a fővárosban és vidéken is több helyen demonstrációkat tartottak a tanárokért. Dián Dóri beszámolója több helyszínről:
A pedagógusszakma komoly státuszvesztést szenvedett el, írja szerzőnk. Elmondja, miért olyan nagy probléma ez, és hogyan hat a gyerekeink sorsára:
Gyerekek, fiatalok, középkorú szülők és idős nagyszülők, de még egy korábbi miniszter, az Orbán-kormány egykori tanácsadója is együtt tüntetett a ma reggeli élőláncon, hogy transzparenssel a kezükben, békésen üzenjék: az oktatás rendezéséig nem hallgatnak el, nem állnak le a tiltakozással. Az autósok pedig dudálással jelezték, hogy mellettük állnak, ha menniük kell is. Chripkó Lili járt kamerával az élőlánc mellett:
Hát itt tartunk ma, Magyarországon.
„Bár szokatlannak tűnhet az összhang, annál kevésbé meglepő – az oktatás ugyanis mindannyiunk közös ügye” – ennél jobban valószínűleg semmi nem jellemezte a tegnap délutáni és esti demonstrációt.
„Ha egy fiatal kolléga elkeseredésében egy pedagóguscsoportban kér tanácsot, hogy hogyan egészíthetné ki a fizetését, mi hogyan csináljuk, miből élünk, akkor a tanácsok kilencven százaléka ez: menekülj, amíg tudsz!” – írja egy pedagógus olvasónk. Vajon mikor fogunk ráébredni, milyen rettenetesen nagy a baj? És hogy ezt a problémát nem fogják tudni azok egyedül megoldani, akiknek minden napja a megélhetési nehézségekről szól, még akkor is, ha a teljes fizetésüket megkapják?
„Ennyi pénzért, egyetemi végzettséggel ilyen munkát végezni egyszerűen nem éri meg” – mondja gyógypedagógus szerzőnk, mi pedig nem tehetünk mást, mint feltesszük magunknak a kérdést (ami őt is kínozza): ha nem változik semmi, akkor holnap vajon ki lesz a kihívással élő gyerekekkel, emberekkel?
„Azok, akik most sztrájkolnak, nem azért teszik, mert nem akarnak dolgozni. Ők minden ellenére ezen a pályán maradnának – érted, a gyerekeidért, és értünk, a jövőnkért” – írja Filákovity Radojka, egy pedagógus gyereke. Csoda, ha kicsit indulatosabban szólal meg a szokásosnál?
„Amikor a sztrájk napjaiban a tanár arra tanítja a diákjait, hogy hogyan kell hatékonyan segíteni az éppen érkező menekülteknek, akkor lehet, hogy nem úgy sztrájkol, ahogy azt sokan elképzelik, hanem olyat művel, amiért érdemes tanárnak menni.”