Amikor valakinek meséltem a single married mom, vagyis férjezett, de egyedülálló anya jelenségről, visszakérdezett: nem minden anya az? Kicsit igen, de ez elsősorban egyáltalán nem az apák hibája!
A nyugati társadalmakban egyre több az egyedülálló férfi. Mi ennek az oka?
Fejlődtünk valamit a szingliségben Bridget Jones óta? Vagy legalább a szinglik megítélésében?
Miért olyan nehéz társat találni az online térben egy olyan pasinak is, akiről nagyon sok nő ábrándozik?
„…ismerünk olyan szülőt, aki az óvodában nem meri elmondani, hogy nem egyedülálló, hanem egy másik anyukával neveli közösen a gyereket, mert fél a következményektől. De ez a gyerekre is nagyon rossz hatással van. Ők azért bujkálnak, mert valamitől valamilyen formában félnek, és ez az, ami nem egészséges egy gyereknek. Nem az, hogy két anyukája vagy két apukája van.”
Kéretik a cikkre kizárólag kellő mennyiségű humorérzék és „szarkazmusdetektor” beszerzése után kattintani!
A te listád hogy néz ki?
Gyerekek, hát nem szabad horrort nézni éjszaka! Meg olvasni se! Pláne, ha nincs kihez hozzábújnod éjszaka!
Méghogy szinglinek lenni nem jó?! Nem jó, hanem egyenesen gyönyörűséges. Mondja Szentesi. (De azért aki akar, az csak maradjon együtt a társával. Senkit sem akarunk semmire rávenni. Tényleg.)
Mondd, te hiszel abban, hogy létezik szerelem első pillantásra? Vagy csak összetévesztjük valami mással?